(1)
reggel negyed hat múlt. te félre éb-
redtél meg, én korábban keltem nálad,
hogy elcsenhessek egy mentolos
főnixet. a lopásnak szigorú
szabályai voltak: nem lehetett
például utolsó szál a dobozban
és nem kezdhettem új csomagba,
de ügyelnem kellett arra is, hogy
össze ne piszkoljam a hamutartót,
ha előző este elmosogattad, aztán
a fóliát se mertem összegyűrni, hátha
abból észrevennéd, hogy loptam. a cigit
a mosogatóba hamuzva szívtam
el végül, remélve, hogy eloszlik
a füst, mire kijössz. tizenhat éves
lehettem. voltak reggelek, elfüs-
töltek. azóta mentolos főnix
se kapható, talán sehol.
(2)
sehol se vagy. e versben sem. ír-
magod se lesz. ettől vagy jelen?
kontúrjaid, akár megolvadt kések.
reggel van, lámpalázasak a lámpák,
füst a fényük. az utcákon,
akár elpattant érfalakból vér,
kiszédül olykor már a forgalom.
utána lassú és konok apa-
dás. elfüstöl a reggel. ahogy
cigarettásdobozra fólia,
észrevétlenül simulsz életemre.
gyűrődésekben látlak meg.
mikor a parkban ősszel összegyűlik,
akár zsebben dohánypiszok, a köd.
mikor az érvelésembe hiba
csúszik. mikor a tányér széléhez
koccan a kés. mikor reggel kita-
pintom az érverésem, s egy agyvérzés
esélyeit latolgatom.