GÁZOS DAL

Te mondod: széna, én mondom, hogy szalma.
A láng kialszik végül így is, úgy is.
A szerelem fűtőértéke csökkent,
lassan araszolunk a csattanóig.
Habár akadnak elvarratlan szálak,
a cérna folyton elszakadni látszik.
Zsebemben hordom kabátgombom, fél pár
kesztyűm, mindkettő felnevet, vagy ásít.
Páratlan délelőtt ez. Fölkelünk, majd
ebédet főzünk, s nem kérünk belőle.
Aztán unottan hajtjuk a fejünket
a nyitva hagyott, öreg gázsütőbe.

Az álom gombostűhegyére tűzve
a szomszéd férget nézem, hátha az vagy.
Nem nehezebb megállapítanom, mint
tűvé tenni érted egy szénakazlat.

kép | shutterstock.com