Németh Bálint

EMELT SZINTŰ GYAKORLATOK

[MŰREPÜLÉS]

EMELT SZINTŰ GYAKORLATOK
„lesz, mire újabb szárnycsapásba kezdesz, de
apádat sehogy sem tudod meggyőzni az
álom mélységéről.”
(Marno János: Daidal)

 

Sohasem ültél repülőn, mégis repülsz. Irányított álom,
úgy veszel részt benne, akár egy uralkodó, aki éppen
frissen szerzett hatalma határait méri fel. Mert konok
gyakorlataid végül is beértek, nappali tudatod magára
ébredt alvás közben, és most bármi lehet, apró galacsinná
gyúrhatod össze a falakat, vagy egyetlen rövid paranccsal
ideszólíthatod, aki már régóta nincs. De te ezúttal is
a legkisebb ellenállás felé haladsz, óvatosan elrugaszkodsz
tehát, és engeded magad sodródni, felfelé. Fokozatosan
veszed át a vezérlést, pontról pontra sajátítod el ennek
az idegen, mégis otthonos fizikának a törvényeit,
megismerve talajvesztettséged felemelő erejét. Gyorsan
tanulsz, nemsokára magabiztosan suhansz néhány méterrel
gyerekkorod faluja felett, ügyesen kerülgetve a Kossuth utca
villanypóznáit. Fényük azonban finoman megkarcol,
s a szelíd incselkedés virtuóz mutatványra sarkall.
Hirtelen alábuksz, végtelenül közel kerülsz a földhöz,
aztán újra felszállsz, mámorosan szelve a kocsonyás levegőt.
Hogy éber elméd túlzott önhittsége vagy az öntudatlanság
lenézett szívóereje okozza-e, nem tudni, de következő
mutatványod után elveszíted az irányítást álmod felett,
és képességeiddel, új logikáddal együtt beleolvadsz abba
a forró tagolatlanságba, ahonnan valószínűleg származol.
Autóbusz motorjának zúgására ébredsz néhány évvel
később, úgy tűnik, elbóbiskoltál munkába menet. A nap
a szemedbe tűz, ideje hát összeszedned magad – mindjárt
kezdődik a a reggeli műszak a repülőtéri boltban.

kép | fotoblur.com