Németh Bálint

BIDÁR

BIDÁR

anyám 67 éves és
lenyírja a füvet,
1-2 menetben,
kivéve, ha öcsém
otthon van,
mert akkor ő nyírja.

öcsém 34 éves,
én 39 vagyok,
micsoda nevetséges indok,
nem nyírok füvet,
a rovarfóbiám miatt
nem tudok megmaradni
nyáron az udvaron.

*

a rovarfóbiám attól se múlt el,
hogy anyám egyszer – mintha
evidens lenne, hogy már
hallottam korábban – elmesélte
a történetet: kicsi voltam,
átjött a kicsivel nagyobb
szomszéd lány és az anyja,
aztán berepült egy nagy, ronda,
tekintélyt parancsoló légy,
és akkor a szomszéd
kislány felsikoltott vagy
felkiáltott: „anya, bidár!”

onnantól bidárnak
hívtam mindent, ami repül és
zümmög, legyet, darazsat, satöbbi,
tekintet nélkül arra a tételmondatra,
hogy nem minden rovar bogár.

*

anyám a szellőztetés mestere,
a téma szakértője – nagy melegben
hajnalonta átszellőzteti a lakást,
„hadd járjon a levegő”, mondja,
aztán ahogy jön a meleg,
becsuk minden ablakot,
leereszti a redőnyöket,
és élvezi a kellemes
hőmérsékletet a lakásban.
én nem szellőztetek,
nem azért, mert nem szeretem
a friss levegőt, és szeretek
a szobában fulladozni kánikula idején,
nem ezért, nem a levegővel
van a bajom, hanem a rovarokkal –
ha berepül akár csak egyetlen
darázs, köröz egyet, és már távozik is,
akkor én hetekre elidegenem
a lakástól. napokig rettegtem,
miután valahogy bejutott egy poloska.

*

egyetlenegyszer győztem le a fóbiámat,
bár nem győzelemnek indult, és nem is
mérkőzésnek – veszprémben ténferegtem
haza nyári hajnalon – valószínűleg
az éjjel-nappal nyitva tartó sport kocsmából –,
de a hazaúton megláttam egy bokrot,
amit elleptek a méhek. a méheket
alapvetően tisztelem, de józanul
eszem ágában sem lett volna közelebb
menni, viszont nem voltam józan,
egész közel mentem tehát,
és csodáltam a zümmögést,
ami akkor egyáltalán nem keltett
bennem félelmet, elaléltam
a működés puszta látványától.
nem tudom, harminc másodpercig
vagy két percig álltam-e ott,
de büszke voltam közben magamra,
úgy látszik, ezt a fóbiát legyőztem,
erre gondoltam, mikor beestem
az ágyba, erre és a méhekre,
és persze sajnos tévedtem,
mert a fóbiám cseppet sem
lett enyhébb, ha megközelít
egy méh, amit tisztelek,
vagy egy darázs, amit
gazembernek tartok,
még mindig úrrá lesz rajtam
a pánik, holott sose csípett meg
se méh, se darázs. mégis nyáron
a benn szorult forró levegőtől,
mint én a torkomba szorult
bogaras verstől, fuldoklik a lakás.

kép | vecteezy.com