Németh Bálint

A SEMMI BŐRE

A SEMMI BŐRE

Ráírás: Csajka Gábor Cyprian | Hard-Kier

A tébolyult akácba vésett feliratról tudnom kellett volna:
már jártam itt, ebben az idegen erdőben. Csakhogy
nem ismertem fel a kézírást a fa kérgén: szanaszét
karcolt bőr, a bőrön végigfutó ingerek, a bizsergések és
viszketések minden elképzelhető kombinációja. A test nevetséges
kifogásai az elalvás ellen, ahogy nem állnak össze érveléssé.

Akár egy vers idegen betűi a papíron, egy elfojtás egybefüggő,
hősies határa, de nem tudom kiolvasni, mi van mögötte, milyen
ajándékot tartogat a túloldal. Ügyetlen morajlást hallok,
talán egy gyomor tanul újra korogni, amelynek eddig megtiltották,
hogy éhes legyen. Netán egy erdő kínos önvizsgálata zajlik:
akár felbolydult hangyaboly, vagy az immunrendszer,
keresi az idegen testet, hogy kivesse magából, mint a szálkát.

Vagy az akácot, amelyhez hasonlítani akartam, hogy észrevétlen
maradjak, de hiába próbáltam levetkőzni az összes gátlást:
elakadtak a test határán. Mint üres pénzérme két oldala,
csak ugyanolyan lettem, de nem ugyanaz. Üres fej, üres írás:
vajon hány bőrt lehet lehúzni még a semmiről? És a leleplezés

végül, ahogy egy elfelejtett lapszéli jegyzetre bukkanunk –
mert csakugyan voltam itt korábban, idegen vers idegen
erdejében ennél a fánál álltam, és a kéregbe véstem a feliratot,
hogy el ne felejtsem: „ITT JÁRTAM”.

kép | javier bueno, flickr.com