A NYÍLT OSZTÁLY ÉS A ZÁRT OSZTÁLY ÖSSZEVETÉSE
Nem szeretem az időjárást,
sem az évszakokat,
és nem tudok sétálni,
csak menni, ezért jobb nekem
a zárt osztályon lenni,
odabent nincs időjárás,
nincsenek évszakok,
csak akkor szembesülünk
velük, ha kitárjuk
a férfi mosdóból
kialakított dohányzóban
a rácsos ablakot,
a séta pedig átalakul
céltalan bolyongássá
a folyosó egyik végétől
a másikig, oda-vissza,
oda-vissza, feltárva ezzel
a sétának hívott cselekvés
valódi természetét, nevezetesen,
hogy korántsem a legszebb alkotás
a séta, noha vannak, akik örülnek vagy
csak örülnének egy olyan privilégiumnak,
ami keveseknek adatik meg,
tudniillik, hogy délután fél órára
az udvarra lemehetnek,
ott aztán van szabad levegő,
időjárás, séta, minden tehát,
amit én megvetek, mert ami másnak
álom, nekem az önazonosság
elvesztése, úgyhogy megnyugtat,
hogy ezzel a privilégiummal élni
nem kötelező, dohányozni
a férfi mosdóban is szabad,
nem kell és nem is megengedett
hát minden szál ciginél elhagyni
az osztályt, szöges ellentétben a nyílt
osztállyal, ahol a szabad
udvarra járás első pillantásra
lehetőségnek tűnik, ám mivel
a nyílt osztályon tilos a dohányzás,
a lehetőség egyben parancs is,
minden szál ciginél le kell menni
az udvarra, szembesülve
az időjárással, az évszakkal,
magukat sétálni képzelő
sorstársakkal, egyszóval
egy adag hamissággal –
így hát, ami a nyílt osztályon
lehetőségnek tűnik,
az valójában parancs,
és ami zárt osztályon
parancsnak tűnik,
az csupán lehetőség –
ezért mondogatom,
hogy a zárt osztályon
valójában nagyobb
a szabadság, a nyílt
osztályon pedig
– a látszat ellenére –
nagyobb a bezártság.