NEM VIGASZTAL

Volt egy álmom. Tenger és sivatag.
Most mégsem tudom eldönteni,
melyikünk beszéljen majd először,
ha óráinkat megszabadították

a nehéz és öreg poroktól. Nem tudom,
egyetlen nyelv elég-e ahhoz, hogy
mint a madarak, igazán megértsük
egymást. Szókincsem fele bár a tiéd,

hazudni mégsem akarok neked,
pedig tudom jól: egyetlen hajszál
még nem jelenti, hogy két test
a takaró alatt összeérhet. Néha

olyan közelinek tudsz, de már nem
vigasztal, hogy a folyónak ugyanarról
a partjáról integetünk mind a ketten,
a bizonytalan és sűrű alkonyat idején.