NEM TUDOM HOGY TÖRTÉNT
kezemből egyszer csak elhúztad a kezed
és bennem is valahogy besötétedett
tekinteted kihűlt már csak a csönd beszélt
halni hagytam gyáván az utolsó esélyt
fal felé fordultál hogy majd könnyebb legyen
de sosem vergődtünk át azon a tengeren
így jár ki csak hideget oszt mindenkinek
a fáradt estét a reggel sem menti meg
arcod árnyékában ott rekedt a harag
nem rajzolódtak át az erővonalak:
nem ülsz a kanapén nincs öledben fejem
nem rakok tüzet sem bár tél lett hirtelen
igazat hazudok: széttörtem álmodat
a senkid maradtam – gyanútlan áldozat