NEM ESIK LE

Dagad a keblem, egészen fel vagyok dobva. Jó itt.
Finomabb, üresebb levegő, tisztább viszonyok.
Végre egyedül. Köszönöm, hogy feldobtatok,
most már nyugodtan menjetek haza.

Én itt maradok, ezzel a tiszta, fémes ízzel a számban.
A bumerángotok vagyok, és nem szállok vissza rátok,
hiába vártok tárt karokkal.
Friss, ropogós kifli vagyok, és nem haraphattok belém,
hiába éheztek rám.

Sajnálom, hogy kihasználtalak benneteket; értetek tettem.
A könnyű, zizegős ijedtség, ami átfut rajtatok,
a kisfiús rácsodálkozás, amit arcotokon látni –
ez a fizetségetek.

Menjetek haza – vagy koplaljatok, maradjatok éjszakáig,
s akkor esetleg a holdatok leszek.
A fényemből talán ehettek majd ti is.

kép | Hórusz Archívum