NEM ÉS NEM
2001 március
Ember-derékig érő
hóba dobják – akárha
úszni tanítanák –
a macskát. Tűri: huppan,
süpped, s kikecmeregvén
égre csapott farokkal,
elszántan egyazon
irányba venné útját.
Lenyúlnak, fölragadják,
dobják – küzdhet megint.
Nem valami kegyetlen
férfi műveli ezt:
egy szép arcú, csinos nő.
Nyilván úgy véli, jó
játék. A macska mintha
azt mondaná: tehetsz
velem bármit, ha kényed-
kedved úgy tartja, én
nem és nem változom.
Vagyok az, aki voltam,
leszek, aki vagyok.
S legfőképp: lényegem
fel nem fedem, hiába
kínzol. Még tiltakozván
karmom húsodba vájva
sem téged marlak, épp csak
rendeltetésszerűen
válaszolok, ha másképp
nem adatik. De nem
neked felelem ezt. Te
tűzbe vagy vízbe márthatsz,
gyötörhetsz csak azért,
hogy el ne und magad:
én közben valahol
egy másik létezés
selymén fekszem, a szél
friss illatot hoz, bárány-
felhők az égen, béke
bennem. S te nem vagy, és nem
voltál, és nem leszel.