NEM ADOD MAGAD
2007 szeptember
Egy tüzet okádó madárijesztő
Készül rád, hogy tested és lelked
Rohammal vegye be. Torkából
Lángnyelvek csapnak ki, a vállán holló,
Vagy saskeselyű, készen a megígért prédára,
Martalékként nem adod magad. Kezedben bot,
Talán eljutsz még az életben egyszer
Ágytól az asztalig. S ha már nem,
Jöjjön, aminek jönnie kell, ernyedt testtel
Zuhansz abba a pontba, ahol megfogantál,
Kezedből nagyot koppanva kihull a bot,
Labirintussá karistolja a padlót. De nem és nem.
Az éhező-szomjazó halálnak
Még élettelenül sem adod magad.
