NEKIFUTÁS

Nekifutok s nem tudom,
mi a célom, az okom,
térdemen a laptopom
csak duruzsol, én meg
rutinosan okos-kodom
a határtalannal –
le
ne
nyeljen,
valahogy már [még] ne
toko-sodjak be;
kifejezés-burjánzásokba
se.
Este tíz után aztán egy
felturbózott motor magányos
jajongása
keresztülássa magát
szobám
csöndességén;
elhal
az ablakon túli feketeségben.
Minek is kellene nekifutnom,
hogy kifutás
ne legyen belőle;
hát nem tudom,
de nem a két kezem
és a billentyűk műve csupán,
ha profán pofával próbálom
hinni s elhitetni:
bujkáló hangzataim
sétafikálni se rest danája visz –

kép | a költő festménye