RUHATÁR

Mindennap felveszel valami
kifejezést, egy-egy mozdulatot
a boltba vagy munkába menet.
Köszönsz, még a főnöködre
is mosolyogsz. Szerepelni
tanítod a testedet. Puha anyagból
fonsz érdeklődést, a telefonba
néhány kedves mondatot, és mások
baját a sajátjaiddal a zsebed mélyére
rakod. Hétvégenként sokat iszol,
a szeretődnél alszol szombat este,
jólesik, már ő is megszokott;
legalább elvisel egy ideig
valaki más teste.
Egyre korábban fekszel, csak az
idő nem fárad el, nehéz anyagból
készít kabátot, sálat neked. Nem
rongyolódnak el, csak megnyúlnak,
a vége felé hozzád idomulnak,
és te évszaktól függetlenül is
viseled. Mindig ugyanazokat a heteket.

kép | adobe.com