Pintér Sándor

NE KÉRDEZD

2002 január

NE KÉRDEZD

Ahogy a szél története — a jóvátehetetlen levegő —
Úgy örök minden. Az első csóktól
A szakításig mi változott? Talán semmi más,
Csak a rálátás szöge; ami fentről kerek
Egésznek tűnt, az alulról nézve csupa szilánk;
A gyökerektől rojtos földből hiába magaslik
Oly szelíden törzse a fának, csúcsával
— Minden jószándék ellenére — összekarcolja a szűz levegőt.
Ne kérdezd, mi változott, a madár se
Kérdi az eget, nincs kérdés, csak a válasz:
A repülés megengedett íve. Ne faggasd
A titkot, úgyis elfedi magát, ne kérdezd és
Válaszol, léted eltökélt törzsévé kódold át
Ritka szavait, míg húsodba nem tép
A legfőbb delphoi jóslat: megbánod, bármit is teszel.

kép | shutterstock.com