NARRATÍVA

Felrémlik, nyitva hagytam a lakást.

A Budapest úton megyek, nem út,
mert nem vezet. A lakást nem hagyhattam
nyitva, mert nem szoktam sosem, mégis
mennyire jó, hogy ettől félhetek,
hogy legalább egy kicsit félhetek.

Sétává már nem állhat össze ez sem,
csak léptek voltak és idáig jöttem,
az aszfalt mintha olvadozna tőlem.

Feltörhetetlen hallgatás, a számban
a rágó megnyugtatóan forog.
A lobbanékony természet nyugodt,
a kúton vettem egy doboz cigit.

A rágót egyszerűen kiköpöm,
nem hazaút, talán majd visszanézek.
Nem vezetek és semmi sem vezet,
az ajtóban megállok, visszanézek.

Zsebemet a kulcs megnyugtatóan húzza,
nem volt séta, de legyen slusszpoénja:
utólag visszanézve persze út volt,
és nem volt nyitva (hagyva) semmi.

kép | shutterstock.com