FOLYTATÁS

Ez már a második nap, de
mondhatom így is: még csak,
mert mindenképpen folytatás.

Ültem az erkély sarkában,
szeptember végén, szombaton,
s mikor a nem várt nap fénye
két szürke felhődomb közül
a kezemben tartott pohár
sötétkékjébe zuhant,
és mögötte a vadszőlő
világos piros szárai
a sápadt-zöld leveleket
a háttérben meglengették –
úgy éreztem, megvan: de mi?

A színorgiás képeket,
mint befőttet, elmentettem.
Nézd ezt a téli pénteket,
hiába szürke, jéghideg,
benne él a hő és a fény –
valami reményféle tény.

kép | Horgas Béla