Nagy Zsófia

MINT ÖREG KUTYA

2007 október

MINT ÖREG KUTYA

mint öreg kutya
az esőt úgy
éreztem meg
a halál szagát
ahogy a nyárkék
égbolt alatt
vidám bárányfelhők alatt
ott feküdt a
gerincsérült nő
a nem-halott
vagy ki tudja
nem mozdult
s én álmaimban
halva látom őt
csak két pár
cipőbe tűrt zokni
egy fekete halásznadrág
maradt belőle
a nem-halott nőből
a halálhoz
kicsi volt a kavarodás
mindenki másfele ment
s bosszúsan szemlélték
ahogy a McDonald’s előtt
a mentő eltakarta őt
két autó is megállt
egy mercis apuka
mint szemtanú
s egy kék kocsi
a gyilkos
a nem-halott nő
gyilkosa
pöpecül feküdt oldalán
a nyárkék égbolt alatt
a fehér bárányfelhők alatt
egy oktatófilmből vágták ki
mind
s én vártam hogy
a tanári pálca rámutat
de nem
szikrázott a nap
a tisztaság e környéken
nem meglepő
a fehér zebra
még fehérebb
körülötte rendben
az üvegcserepek
ily szép délutánt
nem éltem még
és ott feküdt
a nem-halott
árnyéka kivágva
köré ragasztva
mint a kollázs
haja barna glória
ily szép délutánt
nem éltem soha
a világ fellélegzett
az eső után
a hó után
a jég után
megfürdött a
forróság után
azóta én ott járok
s mint öreg kutya
az esőt úgy
érzem ott a halál szagát
ahol a mentő megállt

kép | Trish Orr, flickr.com