FORDUL

rendet kellene tenni
felkaparni a mindennapok lerakódásait
megtalálni amiről nem tudod
mikor fordult át észrevétlen a másik oldalára
pedig sokszor olyan könnyűnek ígérkezik
reggel jólesik az aprólékosan elkészített kávé
meg a szavidőn belüli toastkenyér félig megpirítva
a szobanövény élénkzöld létezése bizonyítja
hogy a gyökérzet épp annyi tápanyagot kap
amennyire szüksége van a fejlődéshez
a könyvtári könyvek időben kerülnek vissza a polcra
a csekkeket nem kíséri felszólító levél
és az ismerősöktől kapott üzenetek
mindig az utolsó találkozóról szólnak
amit feltétlenül meg kell ismételni
mértéket tartok
tartom a mértéket
de amikor átfordul
akkor történik valami
amiről nem beszélhetek
amikor csukva maradnak
az ágy alatt felejtett könyvek
és éjszaka túl sokat szemlélem a sötétséget
a kávé hidegen tej nélkül is elfogy
a növény meg mint a merülő telefon
majd úgyis túléli valahogy
az evés ösztönszerűsége ingerültté tesz
a pénz jelenségét hirtelen mégsem értem
hallgatok mindenkit
de a közlésem megakad
a társaság feszít
a magány szorít
nehezen látok ki a szabadba
elvonja figyelmem
az ablak két üveglapja közé szorult
katicabogár teste
színétől már megfosztotta a nap
kavicsnak tűnik mozdulatlan
és ahogy elemzem egykori mintázatát
eszembe jut
azon a napon veszhetett el
amikor annyit nevettünk
hogy már nem érdekelt
ki milyen számot dobott
talán a szekrény alá gördült
ott van amit keresek
kavicsnak tűnik mozdulatlan
négy fala közt találok magamnak helyet
egyes vagy hatos
ha újradobok
csendben vele fordulok

kép | vecteezy.com