KIFOGÁS

Este volt,
hajnal 1 talán,
az ablakon
hajoltam át,
és odalent
csöpögött
az eresz ajkáról
a betonra az este,
azt néztem.
Ugrani kéne,
de nem elég magas
még a táv,
csak fájna a lábam
és nem is jó ez így.

Dél volt,
a múlt héten talán,
a buszmegálló tömve
dőlt az oldalán
és majdnem szétszakadt,
az autók szürke ablaka
elmosódott diákon
vetített vissza
arctalan.
Le kéne lépni,
de csak késne a busz,
és az emberek szemén
ideges a gyász.

Reggel volt,
reggel 8 talán,
a ház üresen
nézett vissza rám
és elfogyott a kávé,
a hűtő meleg.
Nem volt senki más,
csak én
meg a magány,
és a fiókból
villogott a kések
élén az alkalom.

Reggel van,
reggel 8 talán,
nincs itt senki más
csak én,
és a kések néznek
minden percben
a nyitott fiókból
rám.

kép | Sikuta Gusztáv: Késember