Nacsinák Gergely András

KASSÁK LAJOS VERSÉRŐL

KASSÁK LAJOS VERSÉRŐL

A FÉNY FORRÁSÁNÁL

Hajnalodik. Kicsapott lovaink nyerítenek a kert alatt
egy csillag lángol még, de ezt már alig veszi észre valaki.
Úgy nyíltak ki az egek, mint a magtárak vaspántos kapui
s most láthatod a ragyogó magvakat, a sarjadás csíráit
amint kiárad belőlük az új fény, az illat és a zene.

Íme az óra. Hajónkat vízre lökjük s kitűzzük a zászlót
indulnunk kell máris, ahogy eddig is naponta elindultunk.

Ó, akik alszanak még, szégyenkezzenek hunyt pilláik mögött.
Mi láttuk a Szüzet, mikor aranyszárnyakon leszállt a földre
érintettük fátylait és tudjuk, nehéz sorsunk beteljesedett.

Könyörgünk érte, zengjenek felettünk világunk harangjai
és enyhe lejtők vezessenek bennünket korai sírunkba.

Átmenetek idején az ember mindig sérülékenyebb – mint legelőször, amikor megszületik. Megrázkódtatások, törések, lelki vagy testi megpróbáltatások idézhetik elő az átlépést, az összetörést és megújulást, ilyenkor egy pillanatra úgy tűnik, a sors éppen szünetel, és kapunk egy lélegzetvételnyi időt. Átmenetekkel, ha szelídebb formában is, nap mint nap találkozhatunk – például hajnalban és alkonyatkor. Nappal még csak-csak megfeledkezünk róluk, alkonyatkor lámpákkal törjük meg a sötétet, a pirkadatról pedig többnyire tudomást sem veszünk, de a tény attól még tény marad: ilyenkor megnyílnak a kapuk, és az ember szembesülésre kényszerül. Megnyílnak a magtárak vaspántos kapui, és ragyogó árként zuhognak alá a magvak, melyekből a teremtés nap nap után létrejön. Ehhez mérve minden mennyire kisszerű! Védekezésképp kenyérre, kötelességre fogjuk, amivel napjaink nagyobbik felét töltjük, holott nem több ez gyávaságnál. Ehhez a fenséges születéshez, bizony, sörényüket rázó lovak illenek, zászlók, és minimum hajósokként kellene nekiindulnunk a világ vizeinek, az aranyló hajnali Szűz oltalma alatt. Szemben ragyogó tükrünkkel, a Nappal.

Áradnak és apadnak a sötétség és a világosság vizei, s az ember ott áll a kettő közti keskeny parti sávon, nagy-nagy tanácstalanságban, és hol egyik, hol meg a másik borítja el.

A FÉNYCSÓVA LOBBANT című antológiából

kép | vecteezy.com