a világvégi műterem
vasárnap is nyitva áll
belép az ajtón egy alak
a fényképész fut szalutál
oldalán kard orrán cvikker
leül a kamera elé
nem tudja mit keres itt
de úgy tesz mintha értené
a lencse előtt komoran
a nagybajszú Friedrich Nietzsche ül
a háttérben angyalka áriázik
társa meg hegedül
hol van Salome kérdezi Nietzsche
de a fényképész nem felel
a fényképész nem beszélhet
míg dolgozik senkivel
Nietzsche most hallgat – hallgatózik
a ház előtt néma törpe ül
a kettétört napkorongtányér
az alkonyat levében elmerül
nem tudja mit keres itt
kacarásznak az angyalok
isten egy függöny mögött áll
mint aki nincsen ott
holnap kiragasztja a képet
egy kopasz angyal a falra
megnézheti minden üdvözült
Nietzsche is ha akarja