MÁSVILÁG 14.
2005 szeptember

„Magyarország nem volt, vélhetőleg nem is lesz, de lehetne.”í
Pszeudo-Széchenyi
A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 2005. június 27-i ülésén vendégül látta a budapesti kerületek civil városszépítő szervezeteinek képviselőit is. Javaslat hangzott el, hogy írók, költők, filmesek, képzőművészek osszák fel egymás között városrészüket, és ki-ki vállalja egy-egy utca, egy-egy tér építészeti, esztétikai felügyeletét. Hasonlatosan ahhoz, ahogyan például Dante is tette Firenzében, az itáliai reneszánsz kibontakozásakor. Az esztétikai felügyelet nemcsak az újonnan emelt épületek, műemlék-felújítások, köztéri bútorok és játszóterek minőségére, de a különböző reklámfelületek, óriásplakátok megjelenésére és egyéb vizuális környezetszennyezésre is kiterjedne. A civil körök képviselői rákérdeztek, ki garantálja az egyes önkéntesek és közvetlen hozzátartozóik fizikai biztonságát, ha észrevételeik és intézkedéseik maffiaérdekeket sértenének. A megnyugtató válasz elmaradása ellenére számos felajánlás érkezett.