Szék vagyok.
Jó most itt nekem
ebben a lakásban,
tölgyes urak közt.
Beérett estéken
puha takaró,
halom ruha fed,
nappal gazdám s
különös vendégei
ülnek ölembe, karomra
por és papagáj
száll, játszik velem
fény, árnyék.
Nem tolakszom a szekrénybe,
a csillárra, se az ablak közé.
Örülök, hogy szék vagyok
és nem pecsétes terítő.
Akkor a legjobb, mikor
a kis Annával lehetek:
teát és szörpöt loccsant rám.
De meddig tart mindez?
Vajon meddig lesz egybe a karfám?
A weboldalon sütiket használunk annak érdekében, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtsuk látogatóinknak és hatékonyabbá tegyük weboldalunk működését. A sütik kis méretű adatfájlok, amelyet a weboldal helyez el a böngészésre használt eszközünkön. A sütik elmentik a böngészési adatainkat, így a weboldalunk következő meglátogatásakor oldalunk felismeri a böngészőt és kényelmesebbé teheti számunkra az oldalunk használatát.
A sütikről bővebben az Adatvédelmi irányelvekben olvashat.