MONDOM

még süt a nap füstön is átsüt mondom
még megyek az ösvényen karomat lóbálom
még gyönyörködtet a földomborodó Gellért-hegy
hátán göndörödő felhők gyapja mondom látom
még fú a szél és a fű mint Tarkovszkijnál sziszeg
még fejemben összevissza áramlások kínjait
hogy elrendezzem ha két áthatolhatatlan közt
a harmadiknak neki is csapódom föl nem adom
még düheim cirkuszi karikáit lángra lobbantom
még ámulok és émelyedem kortársaim süllyedésén
még megdöbbent a megafonok agyatlanító nótája
és meg is rémít zuhantatna mind minden oldalról
még védekezem már nincs mivel csak mondással
még testromlásaim árnyait a lealjasodás porában
trappoló bandáktól megkülönböztetem mondom
még tépek három szál őszi kórót izzanak vakon
még hiszek valami nem tudom megmondani miben

kép | adobe.com