„…MONDD: JÓLESIK…”
1998 szeptember
mintegy gondatlanul, mintha tüzet
engednél szabadon, és fellobogna
a bezárt térben: most mi lesz veled —
vakító fényben, falat tapogatva,
hogy találod meg a kijáratot,
ahol visszaszökhetsz az életedbe,
bár égett szaggal?… esti italod
hogy homályt hozzon az emlékezetre
(ha akarod, távoztasd el) a múltból,
előtted illatozik: jólesik
a jövőnek, ahogy helyette lángol
egy gondolat — és meghűl reggelig
a poharadban? kiöntheti bárki,
aki az arcát nem kívánja látni…