MOSÓPOR-UROBOROSZ
2009 január
Meghalhatott-e egy középkori ember rákban? Lehetett-e paranoiás Néró? Léteztek-e a baktériumok azelőtt, hogy Pasteur felfedezte őket? Ez nem valami science-fiction idézet, hanem kurrens tudományfilozófiai kérdésfelvetés.
nem léteztek
Bruno Latour számos írásában elemzi Pasteur tudományos munkáját tudományszociológiai szempontból. Latour azt állítja, a baktériumoknak nincs történelmük, csupán a róluk tett kijelentéseknek. Úgy véli, a baktériumoknak „relatív létük” van, ami azt jelenti, hogy Pasteur felfedezése előtt nem léteztek. Legalábbis nem abban a formában, ahogyan ma gondolkodunk róluk. Ugyanakkor onnantól, hogy Pasteur rájuk bukkant, vizsgálta és kísérletezett velük, „mindig is léteztek”, visszafelé a történelemben is.
átsiklik
Világos, hogy Pasteur előtt szó sem esett róluk, hiszen senki nem sejtette, hogy léteznek ezek a parányi élőlények. De miután Pasteur figyelmét valami furcsa anyag felkeltette, egyre inkább körvonalazódtak a baktériumok tulajdonságai. Ahogy több és több ismeretet szereztünk, a szó jelentése is változott. Ma (némiképp) mást értünk baktérium alatt, mint százhúsz évvel korábban Pasteur. Ebben az értelemben tehát a mai baktérium-fogalom korábban nem létezett. A kérdés, létezett-e egyáltalán valami, ami később baktériumként vált ismertté. Amikor Latour azt javasolja, hogy csupán propozíciókról beszéljünk, átsiklik ezen a nagyon fontos ontológiai problémán. A kérdés ugyanis, hogy léteztek-e a baktériumok Pasteur előtt, ontológiai jellegű, s mint ilyen, nem azt jelenti, hogy tehettünk-e kijelentéseket a baktériumról Pasteur előtt, hiszen világos, hogy nem tehettünk. (A kérdésben így tautológia volna.) Ráadásul Latour arról ír, hogy a propozícióknak történelmük van, ami újabb problémát vet fel. Ma tehetek ugyanolyan kijelentéseket, mint száz évvel ezelőtt, sőt, tehetek hamis kijelentéseket is. Mondhatom például, hogy a „baktériumok emlősállatok”. Hogyan választódnak ki az igaz kijelentések Latour történelmében? Csak úgy, hogy a laboratóriumi kísérletek bizonyítékai miatt mind többen gondolják igaznak. De itt máris nem a propozíciók világában vagyunk, hanem az ontológiai probléma kellős közepén.
a flogiszton
Vannak elméletek és felfedezések, amelyek beigazolódnak, másokról viszont idővel kiderült, hogy hamisak. A baktériumok kétségtelenül létező entitások, míg például a flogiszton nem létezik. Latour példája olyan entitásra vonatkozott, a baktériumokra, amelyek létezése egyre valóságosabbá vált az idők során. Így van értelme annak a kijelentésnek, hogy Pasteur előtt nem létezett a baktérium fogalma, utána pedig már „mindig is” létezett. De mi a helyzet a flogisztonnal? A 17. században Georg Ernst Stahl által kidolgozott elmélet szerint minden éghető anyagban flogiszton található, s az okozza az égést. Az anyagok égésekor eltávozik, és minél több flogiszton található az anyagban, annál hevesebb az égés. Az elméletet mintegy száz évvel később Lavoisier buktatta meg, aki bizonyította az oxigén részvételét az égési folyamatban. Latour nyomán azt kellene mondanunk, hogy Stahl előtt nem létezett a flogiszton, Stahl és Lavoisier között viszont mindig is létezett, és örökké létezni fog, Lavoisier után pedig soha nem is létezett! A kijelentések szintjén persze nincs nagy különbség, mert kijelentéseket mindig is tehetünk a flogisztonról, amióta a fogalom nyelvünk részévé vált. De itt nem a kijelentések az érdekesek, hanem a tényleges létezés. Vajon lehetséges volna, hogy létezés és nem létezés között így ugráljanak az entitások, avagy mindig újabb és újabb alternatív örökkévalóságok megjelenéséről van szó?
izmus
A jelen felismeréseiről úgy véljük: tudományos igazságok, objektív tények. Hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy mindig is léteztek „ott kint”, várva a végre-valahára bekövetkező felfedezést, és igazságuk onnantól kezdve napnál világosabban ragyog elménkben az idők végeztéig. Mihelyt azonban egy elmélet megcáfolódik, azon nyomban izmussá, ideológiává, irányzattá degradáljuk, vagyis olyasvalamivé, aminek soha nem volt, és soha nem is lesz valósága. Azt is mondhatnánk, izmusokon át vezet a tudományos fejlődés.
a sikeresség
S valóban úgy tűnik, a tudomány sikeres, hiszen például rakétákat tudunk kilőni az űrbe, világít a lámpa, és van influenza elleni védőoltásunk. Látni kell azonban, hogy a tudomány fejlődését a mai modern kor sajátos perspektívájából látjuk csak ilyen sima, egyenes útnak. Természetes, hogy a tudományt sikeresnek tartjuk, hiszen a sikeresség kritériumait is mi határozzuk meg, kultúránkból kiindulva. Éppen azon értékek alapján értékelünk, amelyeket hagyományunk fontosnak tart, amelyek irányították fejlődését. Lehet, hogy a nyugati kultúra gazdaságilag és technológiailag sikeres volt, és így az egész világon eluralkodott, következésképpen a szempontjai dominánssá válhattak, de ez még nem bizonyítja, hogy „jobb” is más szempontoknál. (Ráadásul az is lehet, hogy a tudományt nem azért támogatjuk, mert sikeres, hanem azért sikeres, mert támogatjuk. Így viszont hogyan versenghetnének vele olyan hagyományok, melyek eleve elzártak az államilag biztosított tekintélyes erőforrásoktól?)
pontosan ugyanannyit
Lehetséges, hogy fejlődik a tudomány, és egyre tökéletesebb mosóport, számítógépet, autót vagy űrhajót tudunk előállítani, de felvetődik a kérdés: hogyan reagál minderre a kultúra? Egy németországi felmérés során azt vizsgálták, mennyi időt töltenek az asszonyok a konyhában házimunkával. Kiderült, hogy a sok technológiai újítás (turmixgép, robothabverő, mikrosütő stb.) ellenére pontosan ugyanannyit, mint korábban. Van változás: most bonyolultabb ételeket készítenek. Egy másik példa: hiába gyártunk egyre gyorsabb autókat, nem az a következmény, hogy egyre rövidebb időt töltünk a gépkocsiban, hanem hogy egyre messzebbre utazunk az autóval.
Lehetséges, hogy a baktériumok létezése Pasteur óta objektív tény, ám miként arra az alábbi internetes körlevél is rávilágít, minket ez kulturális szempontból mintha egyáltalán nem érdekelne:
„Doki, fáj a fülem.
Kr.e. 2000: Nesze, rágd ezt a gyökeret!
Kr. u. 1000: Az a gyökér istentelen, mondd ezt az imát!
1850: Az az ima babonaság, idd meg ezt a főzetet!
1930: Az a főzet kígyóméreg, nyeld le ezt a tablettát!
1970: Az a tabletta hatástalan, vedd be ezt az antibiotikumot!
2000: Az az antibiotikum mesterséges, rágd inkább ezt a gyökeret!”