MIT MONDANA ERRE ANYÁNK?
Gödörben feküdtek, gerendák alatt
(nem ástak bunkert, használták, amit találtak),
de Kálmánba beleállt az ideg, felugrott,
a cigány ember már csak ilyen.
Huszonhat órája kushadtak
két őrlánc között,
és három napig tartott szökéskor a riadó.
Megkérte Kálmánt, ha
meghallják a csizmákat meg a kutyaugatást,
súgja a fülébe, amit olyankor szokott, hogy
Tudod, mit mondana erre anyánk?
És néha tovább:
Neked a szar se elég keserű, meg
Ne akarj szőrszálat kihúzni a tenyeremből,
meg Dehogy szartál a kútba, csak a kávájára,
aztán mégis belecsúszott.
Kálmán alig értette, fuldoklottak a
bőrükre kent petróleum szagától.
A növekvő zajban mégis odasúgta.
Az öt szó után Margit szokás szerint átúszott
és a túlpartról nézett vissza némán, gyakorlottan.
Kálmán félt a víztől, nem jöhetett utána,
felugrott, és elkapták.
Margit nyomtalanná vált,
a kutyák sem érezhették meg a szagát.
Amikor a riadót lefújták,
nem csak a táborból szabadult.
Később kisfiát a bátyjáról nevezte el,
bár nem tudom, cigány körökben is
mécses-gyereknek hívják-e az ilyet.