„MIT ÉR” A „CSIZMA AZ ASZTALON” — „HA MAGYAR”?

Hazai szerepek — vezérek, váteszek

„Így történhetett, hogy ő, aki kétségtelenül azt vallja, hogy a parasztság (a munkásság példájára) csak alulról, saját erejéből emelődhet, hirtelen hitet és elvet vált, s már nem is új nemességet, hanem új cézárokat nevel, tetterős, csak saját lelküknek felelős vezetőket, akik be mernek vágni egy adura is… Bevallom, a könyv olvasása közben nemegyszer visszafordítottam a címlapot: valóban a te neved látom ott, Péter?… A könyv azzal is zülleszthet, amivel példát akar adni. Tisztelem az írót, mikor bevallja, hogy őt csak a becsvágy mozgatja, az az ‘ösztönző démon’, hogy ‘különb akarok lenni’, de megállok, amikor néhány háború előtti kocabölcselő nyomán ebből pedagógiai elvet farag, ezt oltja a cézárságra buzdított parasztfiúkba.”
(Illyés Gyula: Veres Péter útja)

„Szándékom semmiesetre sem volt az, hogy cézárokat neveljek… hanem ellenkezőleg az, hogy Brutusokból, amikor győznek, ne cézárok legyenek. Ne a Rend előzze meg a szabadságot, mint az ún. jobboldaliak hirdetik, hanem a szabadságból szülessen meg a rend. Ne a nép fölött és a nép ellen, hanem a néppel együtt csináljuk meg a rendet.”
(Veres Péter: Válasz Illyés Gyulának)

Éles pengeváltás Illyés és Veres között. ’41 tavaszán. Illyés a Nyugatban támad. Veres a Magyar Útban válaszol. Az ok Veres könyve: Mit ér az ember, ha magyar — levelek egy parasztfiúhoz, ’40 végéről, a háború második esztendejéből.

Metsző-fölényes vágás — metszőbb-keserű visszavágás. Keményen, szinte kíméletlenül. Ahogy dühödt családtagok teszik.

Egyenlőtlen feltételek között. Az egyik, aki vág, erősebb. A másik, aki visszavág, indulatosabb. A villanásnyi pengeváltás jól áttekinthető. Néhány erővonal köré csoportosítható. Vád és ellenvád logikájában.

A szándék rossz. Gátlástalan cézárokat nevel. Diktatórikus nemzetvezéreket, nem demokratikus népvezetőket. Hazárd lelkiismeretlenséget sugall, nem józan megfontolást. Hogy visszaéljenek a hatalommal, ha megragadták. Ezért idealizálja a korabeli diktátorokat. Példaképnek tekinti Mussolinit. A jelölt út járhatatlan.

A szándék jó. Nem gátlástalan cézárokat nevel. Demokratikus népvezetőket, nem diktatórikus nemzetvezéreket. Józan megfontolást sugall, nem hazárd lelkiismeretlenséget. Hogy éljenek a hatalommal, ha megragadták. Ezért kritizálja a korabeli diktátorokat. Torzképnek tekinti Mussolinit. A jelölt út járható.

a vezérszerep variációi

Pályája delelőjére érkezett. Fiatalok is figyelnek szavára. Hatalomvágy támadt benne. Megszédült tőle. Már a lehetőségétől is. Így körvonalazta a vezérszerep variációit. Maga vágyja a szerepet. Ezért veszi magát halálosan komolyan. Ettől nőnek gondolatmenetén karvastagságú fattyúhajtások. Lemetszésükhöz bátorság kívántatik.

Nem érkezett pályája delelőjére. Csak fiatalok figyelnek szavára. Mégis teljesen magányos. Nem támadt benne hatalomvágy. Távol van tőle. Már a lehetőségétől is. Alkalmatlannak tartja magát a vezérszerepre. Nem vágyja, de féli a szerepet. Ne irigyeljék szellemi befolyását. Nem érzi gondolatmenetén a karvastagságú fattyúhajtásokat. A bírálat sem jelzi, hol kell metszeni.

Prófétának érzi magát. Pedig legfeljebb önjelölt próféta. Adytól származik az igézet. De nem tartalmaitól, inkább gesztusaitól. És Szabó Dezső magatartásától. Persze hozzájárultak modern mítoszok is. Ezek — együtt — motiválják a vezér- és prófétapózokat. Ettől még nyelvezete is megromlik. Újságok zsargonfordulataiba téved.

Nem érzi magát prófétának. Nem is jelölte magát a prófétaságra. Vitapartnere féltékeny. Körülöttük, időben és helyzetben adott egy szerep. Többen is lehetnek hivatottak. Illyés Gyula, Németh László, Veres Péter. Illyésben most mozdul az igény. Mármint a szellemi vezérszerepre. Ehhez tör magának utat.

Kocabölcsességekből rak össze vulgárfilozófiát. Ráadásul magáénak hiszi. Letévedt a szociografikus ihletettségű irodalom útjáról. Ahol igazán otthon van. Az elvonatkoztatásokat követelő gondolat mezejére. Ahol igazán nincs otthon. Így érkezett a nevetségesség határára. Ez pedig veszélyezteti a kor legfontosabb szellemi áramlatát, a népi írók mozgalmát.

Megtanulta, amit hirdet. Végiggondolta, és valóban övé. Nem hagyja magát visszaküldeni a szociografikus ihletettségű irodalom kizárólagos útjára. A népi írók mozgalma valóban a kor legfontosabb szellemi áramlata. De nem ő veszélyezteti, hanem Illyés. „Mosolygó forradalmár”. Nem lehet egyszerre mindenütt otthon. Hegedüs Lórántnál, Fenyő Miksánál — és a nép között.

Eddig a vita. Néhány körülmény különösképpen érdekes. Helyet, időpontot és hátteret tekintve.

’41 március. A Nyugat — ahol Illyés támad — még mindig a magyar irodalom vezető orgánuma. De csak néhány hónapig, ’41 augusztusáig él. Utána indul — az összefogás ígéretével — a Magyar Csillag. A Magyar Út — ahol Veres ellentámad — most is a népi mozgalom másodrangú orgánuma. Még három és fél évig, ’44 októberéig él. Utána — minden ígéret nélkül — teljes némaság.

keserű-indulatos

’41 március. A népi mozgalom hullámvölgyben. A Márciusi Front és a szárszói konferencia között. Az első csúcspont, a második összegzés. De a Márciusi Front hamarosan felbomlik, a szárszói konferencia felemásan sikerül. Megszűnt az egyetlen igazán magas szintű folyóirat, a Válasz. A Kelet Népe, Magyar Élet, Magyar Út aligha pótolhatja. Megalakul a Nemzeti Parasztpárt, de nem válik politikai tényezővé. És indulnak sorban a megfélemlítő perek. Féja ellen, a Viharsarok miatt. Kovács ellen, a Néma forradalom miatt. Illyés ellen, a Rend a romokban miatt, Féja, Erdei, Illyés, Kovács, Sárközi ellen, a Márciusi Front programnyilatkozata miatt. Verest csendőrök zaklatják. A sorokat cenzúra tizedeli. Veres keserű-indulatos visszavágásában egy fontos megjegyzés. A történelem dübörög a fejük felett. Kiestek a sodrásból. A politikába nem szólhatnak bele. Szorongat a megvalósulatlan tettvágy, a lehetetlenné tett jelenlét. Egymás ellen fordul a fojtott indulat, indokolt keserűség.

’41 március. Mi fordul egymás ellen a fojtott indulatban, indokolt keserűségben? Első szinten erős-fölényes vágás, keserű-indulatos visszavágás. Második szinten két könyv. ’40-ből, Veres Péter: Mit ér az ember, ha magyar.’41-ből, Illyés Gyula: Csizma az asztalon. A második válasz lehet az elsőre. Harmadik szinten két ellentétes elgondolás. Nemcsak e két könyvben. Közvetlen előtte és utána más írásokban is. Illyésnél szubjektív esszé ’39-ből: Ki a magyar? Lírai emlékezés ’42-ből: Mint a durvák. És emelkedett verskötet ’38-ból: Hűtlen világban. Benne költőien szárnyaló vallomás a magasban építhető hazáról. Veresnél szenvedélyes vitairat ’42-ből: Népiség és szocializmus. Elméleti kiáltvány ’43-ból: Parasztsors — magyarsors. És töprengő gyalogbölcselet ’39-ből: Szocializmus —nacionalizmus. Benne laposan bontakozó gondolatmenet a gyakorlatban valósítható fajvédelemről.

Szembesíteni kell mindhárom szintet. Hogy az ellentét egyértelmű legyen. Két koncepciót és magatartást körvonalaznak. Két variációt hasonló, de nem azonos szerepre. Veres keserű-indulatos visszavágásában még egy fontos megjegyzés. Régóta „gyűlő és füllő” ellentmondások robbannak Illyésben. Családi viszály? Igen. De mélysége és távlata van. Érdemes utánajárni.

A hatalom ábécéje — a kultúra megőrzése

„Hogyan vágjunk bele?… Szerényen. Ki-ki a saját szakállára. Nem sokra becsülöm azt az elvet, amely épp csak az egész emberiség megváltására jó, de külön-külön minden embert megnyomorít. Kezdjük a világmegváltást mértéktartással a konyhaajtóban, a ház végénél. Hogy mégis hogyan? Mondtam, nem akarok senki parancsolója vagy vezetője lenni… Ha például Bordács keresztapám kérdene meg, hogy mihez fogjon először, neki azt mondanám, fogjuk meg először is azt a söprőt ott a padlásfeljárónál és tegyük rendbe az udvart… Egyszóval legyünk a magunk emberei, emberek! Legyen a mi portánk a mi várunk… Ne siessünk, partról nézzük a szittyót, a bozótot; várjunk még egy kicsit a rét szikkadására. Böjtöljük ki az utunkat. Formálódzik már… Ő jön a talpunk alá és annál tovább visz, minél kevesebbet lépünk rajta.”
(Illyés Gyula)

„…engedjenek meg idegenből jött vezetőink, már nem hisszük tovább, hogy mi nem vagyunk alkalmasak. Ellenkezőleg, már azt hisszük, hogy ők nem alkalmasak… Engedjenek hát minket, hadd próbáljuk meg mi kihúzni a kátyúba rekedt magyar szekeret… A gyeplőt a saját kezünkbe szeretnénk venni, mert a mi lovaink csak a mi nyelvünket értik, csak a mi szavunkra vagy káromkodásunkra indítanak… itt nemcsak egyszerű osztálykérdésről, hanem magyar kérdésről is szó van és nekünk magyar dolgozóknak mind a két felszabadulásra múlhatatlanul szükségünk van… Ez az ország vagy a magyaroké lesz, vagy nem lesz… Ők nem boldogulnak a sorsunkkal, sőt népünk erejével és tehetségével sem tudnak mit kezdeni… Ennek legyen vége! Lássuk mi, magyarok és parasztok, mit tudunk.”
(Veres Péter)

A két koncepció — ha családon belül is — élesen eltér. Vannak azonban közös alapok — más-más változatban.

Magyar felszabadulás kell. Alapja a paraszti felszabadulás. De Illyés az alkut akarja újrakötni. A paraszt többet ad a nemzeti vagyonba; kapjon is többet belőle. Ám Veres a rendet akarja felforgatni. Az idegen vezetők többszörösen megbuktak; legyen a magyar paraszt vezető. A birtokviszonyokat meg kell változtatni. De az egyik kivárni akar a nehéz helyzetben. A másik támadni akar a nehéz helyzetben.

A magyarság lényegében a parasztsággal azonos. Hozzá kell megújulásért visszavonulni. De Illyés szellemi jellemzőket keres. És ezek alapján azonosságokat. Ám Veres faji jellemzőket keres. És ezek alapján különbségeket. Az egyik a kultúra közösségéről beszél, szélesre nyit, és eleve befogad. A másik osztály- és fajközösségről beszél, szűkre zár, és nem kirekeszt ugyan, de gyanakszik.

nem gyanakszik, inkább gyűlöl

A város idegen test az országban. Nemcsak idegen, hanem felszínes is. De Illyés gyanakszik ugyan; mégis Párizsból jött. Asszimilálta az európai avantgárdot. Babits barátja. Mélyen éli a nagy polgári kultúrát. A parasztsághoz visszatérése elhatározás. Ám Veres nem gyanakszik, inkább gyűlöl; és Balmazújvárosból jött. Persze, sok mindent megtanult. Senkinek sem barátja. Mélyen megveti a nagy polgári kultúrát. A parasztságban élése adottság.

A közös alapok más-más variációi a szétválás irányát éreztetik. Mutatja egy megkapó kép is. Illyéstől, a Mint a darvakból. Illyés és Veres a Duna mellett. ,,A rakodópart alsó kövén” ülnek. Öt évvel József Attila után. A magyar szegénységről és irodalomról beszélnek. A magyar szegénység irodalmáról. Veres úgy véli: Illyés idealizálja a szegénységet. Holott teljes és való helyzetében kell ábrázolni. Ahhoz, hogy javíthassuk. Illyés úgy véli: a szegényt idealizálja, nem a szegénységet. Mert teljes és való értékeiben kell ábrázolni. Ahhoz, hogy felemelhessük. A különbség világos. Irodalomról esik szó. De a második elképzelés valóban irodalmi-szellemi fogantatású. Irodalmiságától az idealizálható, de leginkább idillikus szemlélet nem idegen.

A két elképzelés és fogantatás — néhány ponton — evidensen ütköztethető.

Illyés szellemi tradícióról beszél. Annak elemeit gyűjti — ihletetten. Épít belőle egy ideális, magasban lebegő, eszmék-Magyarországát. Keresi hozzá a hagyomány rokonságát. Például a finnugor népekét. Dédelget egy gyönyörű álmot. A mordvinokhoz közelítő, ma is élő, magatartásbeli azonosságról. Érzi, hogy álom. De örömmel színezi. Kulturális-spirituális-pszichológiai profillá kerekítve. Profil is, de inkább történelmi sors. Csatlakozni lehet hozzá. Hiszen mindenki magyar, aki vállalja. Nyitott-európai Magyarország. Szellemében a francia szellemmel rokon. Mert eredendő kulturális-nemzeti tradíciója a felvilágosodás és forradalom. Ezért tájékozódik most is arra. A német kultúrához nincs köze.

Veres politikai teendőkről beszél. Annak elemeit gyűjti — akkurátusan. Épít belőle egy reálisnak hitt, földön járó, szegények-Magyarországát. Keresi hozzá a hagyomány rokonságát. De főként a tiszta magyarságot. Formálgat egy zavaros álmot. A faji azonosságokhoz közelítő, ma is élő ideáltípusról. Nem érzi, hogy zavaros, és hogy álom. Következetesen alakítja. Politikai szociális-taktikai profillá kerekítve. Profil is, de inkább történelmi teendő. Csatlakozni nehéz hozzá. Mert főleg az magyar, aki annak született. Zárt, paraszt-Magyarország. Szellemében a modern diktatúrák szellemével rokon. Orosszal, olasszal, némettel. Ezért tájékozódik — ha nem is egyértelműen — arra. Konkrét feladata a szociális, faji, paraszti forradalom.

hagyd a politikát, építkezz!

Illyés érzi, nehéz idők jönnek. Ezért akar — falusi kert-erődökbe, porta-várakba — visszavonulni. Otthon maradni. Falusinak, parasztnak, szinte önellátónak. Udvarok végében, kutak mellett kezdeni az építést. Az új országét. Pátosztalanul-láthatatlanul. Ehhez tekinti át a falusi élet örömeit. A sajátban és magának végzett munka boldogságát. A saját maga előállította termék ízeit. Rajzolja a kormányzás, politika, sajtó, kultúra idegen világát. Ebben Móricz Zsigmonddal és Németh Lászlóval rokon. A „hagyd a politikát, építkezz!” híres programjával. A kertmagyarország, minőség forradalma nevezetes elképzelésével. Falu — nem megtámadja, de magához idomítja a várost. A szervetlen-elidegenült nagyvárosi létet szerves-családias kisfalusi létté alakítja. Lebontva a polgárosult századok rideg következményeit. Magához vonzza az értelmiséget. Benne az egyén szabadsága meghatározó. Tudja, a tőkés világ elnyomást, sőt, tragédiákat hozott. De a korrekciós kísérletek — bolsevizmus—nácizmus — torzak. Nem járható utak, hanem katasztrofális tévutak. Vissza kell vonulni, elé-mögé. Meghúzódni — a tőkés világon és korrekciós komplexusokon innen. A falusi idill védett magányában.

Veres is érzi, nehéz idők jönnek. Ezért akar — szegény faluvégekről, zsellérviskókból — elindulni. Porondra lépni. Váteszként, néptribunként, vezérjelöltként. Politikai fórumokon, parasztgyűléseken kezdeni az építést. Az új országét. Pátosszal—nyilvánosan. Ehhez tekinti át a politikai élet lehetőségeit. Vázolja a kétlépcsős-kétirányú forradalom követelményét. A parasztság magyar és elnyomott. Az elnyomók idegenek és elnyomók. A magyar parasztságot az idegen elnyomóktól meg kell szabadítani. Parasztkézbe venni az ország gyeplőjét. Ami egyben magyar kéz is. Két forradalom egy aktusban. Szocialista és nacionalista. Az utóbbi, a nacionalizmus, az előbbiben, a szocializmusban valósul igazán. Közösségi társadalom — faji alapon. Ebben Sztálinnal és Mussolinivel rokon. Vallja is a hírhedett tézist: nemzetközi tartalom, nemzeti forma. Falu — nem magához idomítja, de meghódítja a várost. Benne a közösség üdve meghatározó. Tudja, a tőkés világ elnyomást, sőt tragédiákat hozott. De nem tudja, a korrekciós kísérletek — bolsevizmus—nácizmus — torzak. Nem járható utak, hanem katasztrofális tévutak. Választani akar közöttük. Megszabadulni — a tőkés világtól a korrekciós komplexusokban. A kettős forradalom támadó lendületében.

Illyés írásaiban hihetetlen melegséggel csillan fel a falusi-pusztai szegény ember bensősége. A megújítandó portán belül élő, lelkiekben gazdag, anyagiakban szegény, „gazdag szegény”. Világos észjárású, tiszta beszédű, differenciált érzelmi világú. Létét ezért lehet idillizálni, nem lehet naturalista módon ábrázolni. Egyenes és logikus következtetés: ilyenként országot, népet, nemzetet meghatározó elem. Belőle indulhat minden a nehéz idők elmúlta után. Erkölcsi, lelki, szellemi megújulás. Szó esik persze a munkássággal köthető szövetségről is. De a központban egyértelműen ez áll. Az így látott falusi-pusztai szegénység.

Veres írásaiban hihetetlen keménységgel jelenik meg a faluszéli-gyepsori szegény ember életformája. A béreslakásban-tanyán uralkodó, testet-lelket nyomorító, dermesztő szegénység. Létküzdelemre szorított, betevőért kínlódó, elnyomott szellemi világú. Létét ezért nem lehet idillizálni, csak naturalista módon lehet ábrázolni. Belső ellentmondásokból fakadó következtetés: ilyenként országot, népet, nemzetet meghatározó elem. Belőle indulhat minden a nehéz idők alatt. Társadalmi, gazdasági, politikai forradalom. Szó esik persze az idegen uraitól megszabadult munkássággal köthető szövetségről is. De a központban egyértelműen ez áll. Az így látott alföldi „ridegparaszt”.

A két elképzelés közvetlen közelében az egyik oldalon költői csúcspont, a másikon elméleti mélypont. Illyés költői csúcspontján reális ideálként lebegő „haza a magasban”. Benne Berzsenyi-poézissel bástyázzuk körül védett világunkat. Petőfi-sorokkal űzzük a leselkedő rémet. Veres elméleti mélypontján fenyegető ideálként körvonalazó „szocializmus, nacionalizmus”. Benne osztályharccal formáljuk leendő világunkat. Fajtisztasággal űzzük a készülő romlást. Önmagában nézve is költői csúcspont, elméleti mélypont. Ám ma különösen annak látszik. Az elmúlt félszázad kétes visszfényében.

Dunántúli magyar – latin szellemi vezér – tiszántúli magyar – orosz politikai vátesz

„Egy fiatal írónövendék küzdelmeiről szólnak ezek a lapok… A fiatal író mesterségével küzd, a felszabadulásért, a saját helyéért. Világszemléletéért, amely az ő esetében írói szemlélet is… E szemlélethez tartozik már az is, hogy erkölcsi mondandóját széptani fejtegetésbe rejti… Nincs szakállam, vállig érő hajam, nem vagyok próféta. Fegyverem sincs, erőszakra sem gondolok. Holmi fondorlatosan kiagyalt tervem sincs a hatalom megszerzésére, nem hiszem, hogy a parasztság uralma jobb lenne bármi más uralomnál. A világról megvan a véleményem, de a világ megjavítására sincs különb gondolatom, mint aminőt végül józan ésszel a legegyszerűbb parasztember vagy kétkezi munkás ki ne süthetne.”
(Illyés Gyula)

„Megírtam már a Számadásban, hogy én egy félrecsúszott forradalmár vagyok. Rossz időben születtem, tehát irodalmár lettem… a történelem csinálóihoz szólok, akik már idegzetükben, vérükben, mindennapi gondolataikban hordozzák azt a tételt, amit a Számadásban idéztem Nietzsche után: ‘A legtöbb, amit az ember elérhet, a heroikus élet’. Mit mondjak még? Próbáld meg!… Az alkotás ugyanis nemcsak arra jó, hogy megteremti a tekintélyt és a bizalmat a hatalom gyakorlói iránt, hanem arra is, hogy lefogja, foglalkoztatja az erőket, utat nyit az érvényesülésükre törő tehetséges embereknek, munkát, kenyeret ad a tömegnek. Mussolini, Hitler, Sztálin sikereinek, tömegre való hatásuknak a titka itt van: foglalkoztatni az embereket.”
(Veres Péter)

A két elképzelés evidens ütköztetése megtörtént. Valóban ütköztethetők. Tovább motiválja még néhány mozzanat. Költői szándék egyfelől; politikai hivatottság másfelől. A próféta-küldetés elutasítás az egyiknél; heroikus élet hirdetése a másiknál. Világmegváltással kapcsolatos kétely a költőnél; világmegváltó gondolat a politikusnál. Mindez azonban nem ilyen egyszerű. Érdemes megnézni mi van mögötte.

Először is, két lényegesen eltérő életpálya. Hol is tartanak ’40—41-ben? Vagy inkább ’45-ig?

Mindketten betörnek az irodalomba. „Népfiként”. Azaz rendkívüli szellemi jelenségként. De erős hangsúlyeltolódással. Az egyiken — kétségtelenül — a zsenialitás vízjele. A másikon — alighanem — az „őstehetség” pecsétje. Illyés az avantgárd iskoláját is megjárt klasszicizáló realistaként indul. Nyilvánvaló hajlammal az idillre. Veres a parasztmozgalmak iskoláját is megjárt szociologizáló naturalistaként indul. Nyilvánvaló hajlammal az illúziótlanságra. Az első magatartás remekműveket szül. A második jelentős műveket. A Nehéz föld és a korai elbeszélő költemények egy modern magyar Vergilius megvalósulásai. A Számadás és a korai tanulmányok egy készülő magyar Gorkij félmegvalósulásai. A Puszták népe a lírai-önéletrajzi szociográfia mesterműve. Az Alföld parasztsága a szubjektív-vallomásos falukutatás fontos műve. A Petőfi a magyar forradalmi tradíció valódi költői, pszeudoelméleti felmutatása. A Gyepsor az elnyomott földmunkássors rideg-kopár üzenete. Illyés lírájában a költőként megélt élet ezer szelíd színe. Veres Szűk esztendőjében a „ridegparasztként” megélt élet fojtogatóan egyszínű szürkesége. És természetesen a szellemi-írói rang sem azonos. Korokon túlian irodalomtörténeti jelentőségű az egyik. Korhoz kötötten eszmetörténeti fontosságú a másik. Az elsőnek a költészet a megvalósult ambíciója. Természetes társadalomtörténeti értékkel. A másodiknak a politika a megvalósulatlan ambíciója. Lényeges irodalomtörténeti háttérrel.

Másodszor is, két alapvetően különböző karakter. Milyenek is ’40—41-ben? Vagy inkább ’45-ig?

falusi zabigyerek

Mindketten a szegénység mélyéből jönnek. Parasztivadékként. Azaz meghatározott társadalmi jelenségként. De erős hangsúlyeltolódással. Dél-dunántúli, patriarchális-katolikus környezet küldi az egyiket. Kelet-tiszántúli, radikális-református a másikat. Az első, pusztai gyerek, népes család életen át őrzött melegében növekszik. Háta mögött méltóságteljes juhászszámadókkal és tanult uradalmi mesteremberekkel. A második, falusi zabigyerek, félcsalád életen át őrzött keménységében növekszik. Háta mögött nincstelen béresekkel és hebehurgya faluszéli kupeckedőkkel. Idillre emlékező, iskolákat járó, dunántúli cselédszármazék. Nélkülözésre emlékező, iskolákat alig járó, tiszántúli „ridegparaszt” származék. Apró, de fontos adalék. Illyés elmondja: csak egyszer ütötte meg az anyja. Veres leírja: hányszor verte meg az anyja. Pofon — nevelő szándékkal. Ütlegelés — indulatkitöréssel. ‘18—19-ben forradalmárok — mindketten. Az egyik emigránsként Párizsba kerül. Megtanulja a több évezredes európai kultúrát. A másik politikai fogolyként Bukarestbe kerül. Megismeri a több évszázados balkáni alvilágot. Párizs játékos-komoly avantgárd indulatot és elmélyült formaismeretet ad. Bukarest kínosan emészthető zsellér-élettapasztalatot és kemény elszántságot. A Párizsból hazatérőt itthon — rövidesen — a Nyugat várja és Babits barátsága. A Bukarestből hazatérőt itthon — azonnal — a börtön és csendőrök atrocitása. Az első előtt — szinte magától — megtárul egy széles és megalapozott kultúra. A másik — szinte fogcsikorgatva — megtanul egy széles, de megalapozatlan kultúrát. A széles és megalapozott kultúra emelkedettséget teremt és tágas látókört. A széles, de megalapozatlan kultúra gyalogosságot teremt és szűkebb látókört. Az emelkedettségből és tágas látókörből hajlékonyság lesz és majdnem mindig tolerancia. A gyalogosságból és szűkebb látókörből konokság lesz és olykor szinte fanatizmus. A hajlékonyságban és toleranciára való készségben a parasztság szeretetére esik hangsúly — és legfeljebb az úri renddel kapcsolatos fenntartásokra. A konokságban és fanatizmusra való készségben a parasztság szeretetére is esik hangsúly — de főképpen az úri renddel szemben érzett gyűlöletre.

Illyésnek a gyerekkor a szegénységben is boldog együttlét, az emlékezésben is felszabadító nevetés. A családra gondol mint menedékre, amikor kivonul a történelemből. Veresnek a gyerekkor a nincstelenségben rideg munka, az emlékezésben is nyomorító megaláztatás. A történelemre gondol mint küzdőtérre, amikor elveszíti a fiát. Az emlékezés felszabadító nevetése békét hoz. Az emlékezés nyomorító megaláztatása haragot. A békéből önmagát és övéit féltő tolerancia lesz, derűs emberség. A haragból önmagát és övéit feláldozó fanatizmus is lehet, komor embertelenség. Ne tagadjuk: Illyés folyamatosan tart erre; Veres olykor kileng arra. Az első ekkor is költő. Aki még azt is el tudja képzelni: történelmi küldetése lehet. A második ekkor politikus. Aki egyértelműen nyilvánítja: történelmi küldetéstudata van.

Harmadszor is, két sokban rokon hangnem, de fontos különbségekkel. Milyen is a hangjuk, ’40—41-ben? Vagy inkább ’45-ig?

néptanítói hangvétel

Nos, a hangnem árulkodik. Világossá tesz valamit — a Csizma az asztalon és a Mit ér az ember, ha magyar esetében is. Hogy a lehetséges történelmi küldetés és nyilvánított történelmi küldetéstudat jövőt hirdet és híveket akar szerezni. Vállalom a kifejezést. Mindkettő prófétál. Csupán az egyik tagadja, a másik vállalja a prófétaságot. Nemcsak a szembe állított két műben. A körülötte lévőkben is. Az írói következmény egyértelmű. Vállalom a megállapítást: a prófétálás Illyés legrosszabb írását szüli. Számára még új a hang. Le kell szállnia a prófétasághoz. A prófétálás Veres legproblematikusabb írását szüli. Számára már megszokott a hang. Csak gyakorolnia kell a prófétaságot. Ám szükséges a pontosítás. A legrosszabb és legproblematikusabb írás saját szinten. Illyés és Veres szintjén értendő. Csakhogy tagadhatatlan, bántóan oktat mindkettő. Ha a parasztsághoz szól, annál bántóbb. Illyésnél ez magára erőltetett, nyilvánvalóan visszafogott, néptanítói hangvétel. Veresnél ez természetesen folyó, nyilvánvalóan szabadjára engedett, népi váteszi hangvétel. Illyésnek van egy — hozzá méltatlan — gondolatmenete. A politikai hírek értelmezését és ítéletek bölcsességét az uradalmi kocsistól tanulja. Nos, félve írom le, de gondolatmenetem kötelez. Veres mintha maga lenne a politikai híreket értelmező és ítéletek bölcsességét formulázó uradalmi kocsis. Persze a különbség sem lényegtelen. Az egyik „leszáll” az uradalmi kocsishoz. Nem rokonszenves magatartás. A másik „azonosul” az uradalmi kocsissal. Nem veszélytelen magatartás. Közös bennük a prófétaság. Csak mások a hangsúlyok és fokozatok. Veres vitacikkében — láttuk már — ki is mondja. A népi táborban többen is vannak egy szerepre. Felismeri Illyésben a szellemi vezér igényét. Ám a hangnemben és a hangnemet formáló magatartásban lényeges eltérések. Illyés költő, aki prófétál. Nem veszi egészen komolyan magát. Iróniával oldja a szerep pátoszát. És legjobb lapjain, például a Csizma az asztalon záróversében, de másutt is, átemeli a prózát szárnyaló költészetbe. Veres próféta, aki lirizál. Halálosan komolyan veszi magát. Nyoma sincs iróniának a szerep pátoszában. És legrosszabb lapjain, például a Mit ér az ember, ha magyar néhány levelében, de másutt is, lesüllyeszti a prózát gyalogos bölcselkedésbe.

Negyedszer is, tehát próféták, vezér- vagy váteszjelöltek? De milyen próféták és mit prófétálnak ’40—41-ben? Vagy inkább ’45-ig?

A költő visszahúzódást hirdet. Begyűrt kalappal-gallérral. Hogy értékeket mentve túl lehessen élni a nehéz időket. A politikus cselekvést hirdet. Meztelen mellel-torokkal. Hogy helyzeteket rombolva át lehessen alakítani a nehéz időket. Bölcs kiváró-túlélő. Nyugtalan robbantó-átalakító. A kivárás a fennálló elvetése. De végiggondolt szkepszis a korrigálni akaró koreszmékkel szemben. A robbantás is a fennálló elvetése. Ám végiggondolatlan illúzió a korrigálni akaró koreszmékkel szemben. A kiváró bölcsesség mögött évezredes, elsajátított európai kultúra. A robbantó nyugtalanság mögött friss, alig megismert féleurópai kultúra. Az első mediterrán tengerekre lát és latin távlatokra. Kiegyensúlyozott újlatin klasszikusokkal tart rokonságot. A második ázsai sztyeppékre lát és orosz erdőkre. Világmegváltó orosz narodnyikokkal tart rokonságot. Az újlatin klasszikusok rokona, ha jobban megemelkedik, közel kerülhet az átvágott torkú Babitshoz. Az orosz narodnyikok rokona, ha jobban fékezi magát, sem kerülhet közel a muzsik-inges Tolsztojhoz. És egyazon gyilkos koreszmék mindkettő körül. A toleranciára hajló, kiváró, bölcs szkepszis véd. A fanatizmusra hajló, robbantó, nyugtalan illúzió kiszolgáltat. Mutatja ezt későbbi sorsuk is.

Illyés védekezésre rendezkedik be, körülbástyázza magát. Láttuk már: nem nézi járható utaknak a tragikus tévutakat. Szélsőjobb diktatúrától sem fertőződik. Szélsőbal diktatúrától alig szennyeződik. Átment pontosan fémjelzett értékeket. Veres támadásra rendezkedik be, lemezteleníti magát. Láttuk már: járható utaknak nézi a tragikus tévutakat. Szélsőjobb diktatúrától kevéssé fertőződik. Szélsőbal diktatúrától erősebben szennyeződik. Elveszít pontatlanul fémjelzett félértékeket. Aki kivárt, félig győzött. Élete végén, korábbi műveit folytatva, költőnek maradva, szellemi vezérré vagy fennkölt jelképpé emelkedett. Távolról rímelve Ady Endre szellemére és Babits Mihály magatartására. Aki robbantott, félig elbukott. Élete végén, korábbi művét nem folytatva, politikusból írónak visszatérve, megnyerő jelenséggé vagy fontos típussá alakult. Távolról rímelve Németh László szellemére és Móricz Zsigmond magatartására. Az első magasabban állt. Ehhez csak őriznie kellett egykori önmagát. A második alacsonyabban állt. Ehhez is túl kellett lépnie egykori önmagán. Két élesen eltérő variáció a hazai prófétaságra. Hosszú távra berendezkedő szellemi vezér. Bölcs kiváró-túlélő-elkerülő. Érintetlen marad a fölötte elröppenő történelemben. És megmarad, amit képvisel. Rövid távra tervező politikai vátesz. Nyugtalan robbantó-átalakító-belekerülő. Nyakig benne a körülötte zajló történelemben. És szétesik, amit képvisel. Ezt érzik — a két variáció éles eltérését — ’41-ben mindketten. Ebből fakad Illyés metsző vágása. Félre akarja állítani az eltérő variációt, a politikai váteszt. Ebből fakad Veres keserű visszavágása. El akarja hárítani az eltérő variációt, a szellemi vezért.

Élesen konfrontálható magatartások. De legjobb lapjaikon, az ütközésen túl is, egyek. Nemzeti érzés és humánum, magyarság és emberség egységében. Álljon itt két — kibékítő — vallomás.

Illyés számára e csúcspont, akkor is, állandó magaslat:

a nép bajai

,,Az ember dolga a földön, hogy minél tökéletesebb, emberiesebb ember legyen, minél értelmesebb, jobb és becsületesebb. Hogy minél szabadabb legyen, anélkül, hogy embertársainak szabadsághoz való jogát megsértené…. A magyar az, aki bátran szembenéz a nép bajaival: a nemzet fejlődésének akadályaival. Aki a szabadságot ma is minden téren meg akarja valósítani… Mit mondjak még? A magyar az, akinek a jellemzésére azt mondhatjuk el, amit a tökéletes emberről gondolunk… Magyar énelőttem az, aki nem bírja a homályt, sem a börtönben, sem a gondolatban. Magyar az, aki az értelmet szereti… Minden nép közösség. Jó magyar az, aki emberi, jó tagja a magyar közösségnek.”

Veres számára e csúcspont, akkor csak, egyszeri magaslat:

,,De végül is, hát mit is ér az ember, ha magyar? Annyit, amennyit megvalósít önmagából. Annyit, amennyit becsületben, bátorságban, okosságban, emberségben adni tud a világnak. A világ népei nem hódolnak ma sem és sohasem fognak hódolni a magyarnak, mint a nagy népeknek, de ha méltók vagyunk rá, megbecsülnek, mint önmagukat. A kis nép a számot, a nagyságot és az erőt becsülettel, a szív és a szellem erejével pótolhatja. Ezerszer elmondott közhelyek ezek s mi magyarok milyen messze vagyunk most is tőle.”

felső kép | Lossonczy Tamás: Érdeklődő, hung-art.hu