MINTHA MÉG LEHETNE

Üres markomban még gyerekkori
cserebogár kaparászik mindig,
asztalunk alá gurulnak az
üveggolyók, él még nagymama,
és hol van még ’82 tele,
egy jólismert „halló” hosszú
h-ját dédelgeti az elme –

az élet, élet… és mégsem az.

Szokatlanul langyos szél,
és a napfény, mint elérett
papír, rajta üzenet – megismerem
anya írását –: „élj, élj, élj”.

Csak ilyen egyszerűen,
mintha még lehetne.

kép | pxhere.com