”… MINT NYERSANYAGOT …”
1998 szeptember
egy éltes ember már hiába ás
aranyat magában, nem nyersanyag
az élete, hanem műalkotás,
amiből tanulnak, tanítanak
az ifjabbak… a gyep alatt parázs,
hogy vénségemre mégis ez maradt
az életem: a heti versírás,
az önpusztítás – én vagyok hibás
(halálra való) abban, hogy hiába
lobogtatom az életművemet?
aranyat ér, de nem kell. aki várna
valamit tőlem, ettől nem lehet
boldogabb… maradok magam, terembe zárva –
szenvedtél az anyag: szívemet iskolázza.