Kelényi Béla

MINT EGY KÉPKERETBEN

1997 október

MINT EGY KÉPKERETBEN

Mint egy képkeretben, úgy látszanak az ablakomból
a sötétben égő lámpák és kivilágított ablakok, csak néhány
felgyúló és kialvó fénnyel teli folt, amikor visszafordulok,
hogy leírjam, amit még mindig nem értek, hogy miért
látszik minden kép egy másik képnek, mintha egy tegnapi
este vagy egy sokkal régebbi besötétedés után látott
képre nyíló ablak lenne még az is, amit éppen most
nézek, pontosabban mintha újra meglátnám mögötte azt
a képet, ami már akkor is ott volt előttem, amikor ki sem
néztem. Nincs ablak. Vagy: nincs az ablakomban kép sem.

kép | pxhere.com