MINT A CSIGA ÉS A PÓK
1994 július
Ahogy a csiga mászik a világon és ahogy a pók kapaszkodik a világegyetemen: a genetikusok szerint szegről-végről rokonok vagyunk, hiszen egymilliárd évvel ezelőtt egy tálból cseresznyéztünk, vagyis a cseresznye ősével egy pocsolyában úszkáltunk, ezt ne veszítsd el szem elől, bármilyen csábító a sok mellékes, a gőg meg a gőgicsélés, meg az öndicsérő gőgös gőgicsélés, te öreg, túlfejlett csiga, csússz, te agyonbonyolódott pók, húzzad a kereszteket,
rakd keresztbe a szavakat
a pókháló csupa kis kereszt, a szálak keresztezik egymást, de csak a pók hátán levő keresztet keresztelték keresztnek; és a csiganyálak is keresztezik egymást csigaidőben, ha esik az eső és a nedves levelekből, csigagombákból sok tartalék nyálat lehet gyűjteni; beszélj, te nyálas, te keresztes, terítsd le a beszédedet és mássz rajta, rakd keresztbe az elnevezéseket, rakd keresztbe a szavakat, otthonosan és természetesen, ahogy a pók termeli a fonalat, kifejlesztette és szakosodott a fonaltermelésre, mert ő a fonalán mászik és otthon érzi magát a fonalán, érzi a fonalán az otthont, viszi a jelet és az otthont, vagyis otthont ad neki a saját fonala, és nagyon ügyes pók a keresztes pók a saját fonalán,
te meg a szavaidat szövöd és mászol rajta, úgy eregeted a szavaidat, mint a keresztes pók, mert ti rokonok vagytok szegről-végről, neked is van otthonod, ahol csúszol-mászol, kapaszkodsz; otthont szősz magad köré, szavak fonadékát szövöd, jön belőled a szavak fonadéka; megtanultad, hogyan kell kapaszkodni, már nem is emlékszel a tanulás keserveire, a kambrium korra, tudásodat természetesnek érzed, mint a méreteidet, egyéb szerveidet, mit kell ezen csodálkozni, eregeted a szavakat, és más eregetett szavak között is jól tájékozódsz, mert ez is természetes neked; ott lógsz a szavakon, és ha nem eléggé hosszú a szál, akkor eresztesz hozzá egy kis toldást, a bedobott szavakat összekötözöd, megemészted, lenyeled, hogy újabb szócsomagokat gyúrjál belőlük, s aztán te is a magad módján eregesd míg a csiga nyálazza a maga keresztjeit;
a csiga csigavonalban csiga és nem keresztben, szereti a csigavonalat, ezt az eltérített kört, örökölte a szerpentinutat a dór oszlop körül; maradi a csiga a maga csigavonalával, mert mikor még nem volt csiga, a csigavonala már akkor is megvolt, mint az ember is, mielőtt még ember lett volna, már megvolt a keresztje, meg a mászója, a babonája, mert már az ember előtti embernek is megvolt a maga szava, és szőtte azt a kis makogást, kapaszkodott a maga kis makogásába, és szónak lehetett keresztelni a makogást, mert az már olyan makogás volt, amelyben meg lehetett kapaszkodni és meg lehetett különböztetni az egyik makogást a másiktól, és ott volt a világegyetem, ő meg kezdte beszőni makogással, megkeresztelte a dolgokat nevekkel, és a neveknek jelentést adott, hogy meg lehessen kapaszkodni bennük és otthon érezze magát, és nyálazta a dolgokat nevekkel, hogy bármerre megy, tudjon csúszni a nyálán, mint az elágazás előtt régen, mikor még együtt kuporogtunk az elnevezés nélküli pocsolyában a csigával és a pókkal, és még nem dőlt el, hogy az egyik hálót fog eregetni, a másik nyálazni fog, a harmadik beszélni, bár a keresztkérdések már a kezdetben kereszteződtek, de sokáig folyt a kísérletezés;
szépen csúszol
így nyálazok magam elé szavakat, öntöm és elkenem, én is, te is, megható ez az ügyesség és otthonosság, ahogy kened és a saját kenőcsödet már fontosabbnak érzed a valóságnál, mert a valóságot lekented már és nem a valóságon mászol, hanem a saját kenőcsödön, és azt az otthonos csúszást a kenőcsödön sokkal fontosabbnak érzed, mint azt, amire kented; a saját kenőcsödet érzed, ami alatta van, azt csak a kenőcsöd domborulataiból tapogatod, és szépen csúszol, amerre felkenték előtted a valóságot, ahogy a tanulmányaid alapján saját magad kened és kavarod szépen a szavakat, hogy fedjenek és csússzanak, kapcsolódjanak, összeragadjanak, ne legyen közöttük lyuk, ahol – mondjuk – kicsöppenhetnél, amiben megbotolhatnál, mint egy keresztúton;
az ősi makogásban, az ember előtti makogásban mikor fedezte fel valaki, hogy a makogást szőni lehet, hogy a makogásból nyálkát lehet löttyenteni és azon aztán csúszni lehet, hogy hálót lehet szőni a makogásból? nem tudta kezdetben, hogy mit csinál, s mikor valaki más makogott, akkor megpróbálta bebizonyítani, hogy az ő makogása más és jobb, mint a másiké, ezért érezte otthon magát a saját makogásán csúszkálva, aki másként makog, annak nincs irgalom, csak alom van, saját almom, melyre lefekszem, és keresztem van, erre kereszteltek és ide feszítettek;
aki rossz szálat sző, azt megkeresik, aki a csiganyálán új vidékek felé csúsztatja a csigaházat, annak nincs irgalom; szavak szoronganak a csigavonalban, mert ahogy a föld forog, a csigavonal is beleszédül, és úgy érzi, hogy az ő igazsága a csigavonal, és a kör is hazugság, az egyenes is, csak az övé az igazság, a csigavonal, aki nem akarja a csigavonalat, annak nincs irgalom, ritmusa van a csigavonalnak, és aki nem tartja be ezt a ritmust, az nem csúszhat a nyálon, érzékenyek lettünk a csigavonalra, minden kis változást megérzünk, figyeljük mások csigavonalát, és a szavak csigavonalban tekerednek, mert máshogy nem fémek el, és számunkra már ez a természetes, mesterien csavarjuk, a csigavonal csavarást annyira megszoktuk, hogy nekünk ez a dolgok lényege, szavakat kenünk magunk elé és azon szánkáztatjuk a csigavonalat, és amilyen ügyesek vagyunk és változatosak, pókhálót is eregetünk és lengedeztetünk;
az én hálóm nem a te hálód, és vigyázz, mert nincs irgalom, és nekem is vigyáznom kell, mert az egyik hálótól meg kell különböztetni a másik hálót és a keresztet; a szálamon mászom fölfele, de nem mindegy, hogy milyen szálon mászom és lengedezem, mert csak a hálót érti a pók, ha ráborítja a hálót a valóságra és a háló kereszteződéseit megszámozza, ezt megérti, amit saját vagy más hálója jelent; én például jól érzem magam a te hálódban, de vannak, akiknek a hálójában úgy érzem, hogy bezár, és nincs is módom, hogy az idegen hálót elrágjam, bár tudom, hogy nincs irgalom, csak háló van, és csigavonal, és a csigák előre nyálazott útja, anyám megtanított, hogyan kell elém teregetni, és nincs irgalom, ha nem tudom;
nyálazom magam előtt az utat, ahogy anyám tanította; aki letér a nyálazott útról, az eltéved, és annak nincs irgalom, érdemes jól kitanulni a pókhálószövést, mert akkor te vagy, aki ügyesen megkötöd keresztben a hálót, és te tudsz mást befogni a hálóba; ha jól kezeled a hálót, akkor nincs irgalom a másiknak, mesterien csorgatod a szavakat és szövöd, a levegőn szépen megkeményedik és rugalmas lesz a szál, lengedezel rajta és otthonosan lengedezel, mert furcsa is lenne és nem is hagyod, hogy akárki lengedezzen rajta, s közben figyeled a másik szálakat is, mert nincs irgalom;
a te pókhálódban
én amúgy nem panaszkodhatom, mert jól érzem magam a te pókhálódban, és ha jön egy szélvihar, megkapaszkodom, ahogy anyám tanított, és lengedezem, addig lengedezem, amíg meg nem kötözöm a végét és újabb szálakat nem eregetek; a csigák meg csúsznak és utat nyálaznak maguknak, a pókok viselik a keresztet a hátukon, így aztán otthon érezzük magunkat ebben a világban, és figyelünk, hogy mire tanított anyánk, mert nincs irgalom.
Ez a kis kultikus szöveg élő előadásra készült; zenekíséret kell hozzá, barlangvilágítás, barlangcsend, hogy kizárjuk a külvilágot. Esetleg halkan ciripeljen egy távoli természetes vagy mesterséges kabóca. A hangszerek: delphoi sámándob (görögök előtti) megbabonázó állatokkal telefestve, tűzkőkés pattintásának félig csengő, félig koppantó hangja, és egy megszentelt lábcsontból faragott síp. Gondosan össze kell dolgozni a szöveget a zenével, a gyorsításokat és lassításokat, a lélegzetvételek között a zene felerősödését, aztán elhalkulását; különben a partitúra ott kallódik valahol az őstörténet bozótjában, csak meg kell keresni. Ha nem sikerül megtalálni, ki kell találni valamit helyette. A biologikus enzimek katalizátorai készítik a másolatokat. Apróbb hibákkal nem kell törődni, fő a folyamatosság. A hibás variációk maguktól kihullanak. Az előadók és a közönség szertartáson vesznek részt, a világítás koncentrált, sejtelmes, de a beszélő azért tudjon olvasni és a kőpattintó ne üssön a körmére.