MINDENÜNK FOSZLIK, MÁLLIK

Mindenünk foszlik, mállik, szétszakad, mindent állandóan
varrni kell, mondtad a nagylámpa fényköréből egy kissé
kihajolva, mindenünk naponta szakad tovább és mindig
tovább, gondoltam, ahogy az asztalt és a zongorát borító
könyvek, cédulák, papírzsebkendők és felismerhetetlen
tárgyak zűrzavarában próbáltam megtalálni azt a néhány
elfelejtett képet, ahol már akkor hátat fordítottunk
egymásnak, és azóta a többi kép sem ábrázol mást,
csak a zongorát, az asztalt és a lámpát. Ott valaki talán
már el is oltotta a villanyt és kint (a képeken kívül?)
pedig a frissen esett márciusi hó világít és az újonnan
épített szerelőműhely sárga zászlói lobognak a szélben.

kép | pxhere.com