Lányi András

A MINDENT BETÖLTŐ SZERELEM

1997 április

A MINDENT BETÖLTŐ SZERELEM

A természettől elszakadt nagyvárosi ember számára ritka, úgyszólván pótolhatatlan élmény, gyűjtők, rajongók és tenyésztők kedvelt időtöltése – a mindent betöltő szerelemmel való foglalkozás ma már korántsem számít fényűzésnek. Bár a mi éghajlatunk alatt nem őshonos, körültekintő gondozás mellett akár 7-10 évig is elél egy lakótelepi lakás erre a célra elkülönített szegletében vagy a szélvédett, déli fekvésű verandán. Kifejlett egyedei üvegházakban láthatók, ahol gondoskodni tudnak a megfelelő klímáról, tágas kifutóról. Most azokhoz szólunk, akik gyermekeik okulására vagy a maguk gyönyörűségére otthonukban akarnak felnevelni egy-egy szép példányt.

jórészt elkerülhető

Ez a vállalkozás nem egészen veszélytelen, és meglehetősen sok vesződséggel jár. Nyugodtan állíthatjuk azonban, hogy a mindent betöltő szerelem bőven meghálálja a ráfordított időt. Igen ragaszkodó természetű, rengeteg örömet okoz gazdáinak, és ha egyszer megszoktuk a tartásával járó kisebb-nagyobb kényelmetlenségeket, úgy találjuk majd, hogy a mindent betöltő szerelem a szabad idő eltöltésének egyik legmulatságosabb és hasznosabb módja. Ehhez, persze, ismernünk kell a természetét, valamint a tartásával kapcsolatos előírásokat, melyeket a lelkiismeretlen árusok rendszerint elmulasztanak a vevő lelkére kötni. Pedig így jórészt elkerülhető volna a kezdő tenyésztőket elkedvetlenítő kudarc és a rengeteg baleset, ami nemegyszer okozta már a mindent betöltő szerelem – vagy gazdája – idő előtti végét.

A mindent betöltő szerelmet rendszerint ajándékba kapjuk szeretteinktől, vagy magunk kedveskedünk vele másoknak anélkül, hogy az illető időben felkészülhetne fogadására. Pedig az első napok, melyeket új környezetében tölt, sorsdöntőek lehetnek további fejlődésére nézve. Ne fogdossuk, ne ajnározzuk, ne akarjuk túletetni! Hagyjuk, hogy maga keresse meg a helyét a lakásban, a sublód alatt vagy a fürdőszobában, s ha piszkít, takarítsunk utána. Egy éjszaka előmászik majd, és reggelre ott találjuk a lábunknál a takaró alatt. Rejtsük keblünkbe, ha tehetjük, maradjunk vele otthon néhány napig, etessük a szívünk vérével, mást úgysem fogad el.

wikimedia.org

Hónapok telhetnek el így anélkül, hogy növekedni kezdene. Sőt, az esetek többségében egyáltalán nem változtatja többé méretét és alakját: helyezzük tágas kalickába, akvaterráriumba vagy bármely erre alkalmas nagyobb edénybe, etessük olajos magvakkal, szeklicével, franciakrémessel, vakargassuk a hátát, bársonyos bundáját simogassuk, dudorásszunk neki vagy cuppogjunk, amíg visszacuppog, s örüljünk, hogy hibás példányt sóztak ránk – ezt megúsztuk.

féloldalasan nőtt

A mindent betöltő szerelem normális kifejlődése ugyanis alaposan igénybe veszi türelmünket, és komoly megpróbáltatás az egész családnak. Szerencsés mindenesetre, ha az elválasztás napjától kezdve külön helyiségben tudjuk tartani, ahol növekedését semmi sem akadályozza, mert nemigen tudunk elképzelni gyötrelmesebb látványt egy torz, féloldalasan nőtt mindent betöltő szerelemnél.

A gyors növekedés időszakában hajlamos bármit összerágni, megemészteni, ami az útjába kerül; ránő a szobában szanaszét hagyott tárgyakra, sorra bekebelezi őket, és többé nem képes tőlük szabadulni. Láttunk már mindent betöltő szerelmet, amely így vonszolt magával egy életen át leandert cserepestül, emlékkönyvet, hintaszéket, vagy hátából falióra, cipőhúzó, rosszabb esetben lemezjátszó, síbot, spanyolfal meredezett elő, amit csak műtéti úton lehetett volna később eltávolítani, de az effajta beavatkozás roppant kockázatos.

Janmi S, flickr.com

Mekkorára képes megnőni? Ez kizárólag a helyiség térfogatától függ. A mindent betöltő szerelem – híven nevéhez – tökéletesen betölti a rendelkezésére álló teret; közben panaszosan nyögdécsel és szuszog, erőlködik, hogy még nagyobbra nőjön. Egészen meglepő módon képes idomulni a szoba alakjához, amelyben elhelyeztük. Állapota egy-két esztendő elteltével állandósul, már amennyi állandóságról egy mindent betöltő szerelem esetében egyáltalán beszélhetünk. Táplálékát ekkor már ajtón, ablakon, csővezetéken keresztül juttatjuk be hozzá, s ajánlatos vigyáznunk, nehogy etetés vagy vakargatás közben túlságosan kitüremkedjen, mert akkor további növekedésbe kezd, és többé nincs megállás. Különben naphosszat békén hallgathatjuk gurgulázó, mély nevetését, gyönyörködhetünk hömpölygésében és hüppögésében, ahogyan a szűk – szükségképpen szűk – helyen önmaga körül forog; jellegzetes, fénylő dudoraival eldicsekedhetünk ismerőseinknek, latolgathatjuk, aznap tágulni vagy horpadni fog, megfeszül vagy elernyed, amiben az évszakok váltakozásának is jut némi szerep. Mindig van vele valami. (A tapasztalt tenyésztők kifogyhatatlanok a mindent betöltő szerelem viselkedésével kapcsolatos, bájosnál bájosabb anekdotákból, s rendszeresen összejárnak, hogy kedvenceik fejlődéséről eszmét cseréljenek.) Színleljük, hogy nem törődünk vele, akkor fény- és hangjelenségekkel igyekszik a figyelmünket magára vonni, kellemes hőt fejleszt és akkorákat rázkódik, hogy a lakás legtávolabbi pontja is beleremeg. Elnyújtott, halk, panaszos sírással hívja párját.

célt ad

Mert ne feledjük: miközben a mindent betöltő szerelemmel járó szüntelen és kimerítő elfoglaltság összehozza az embereket, tartalmassá teszi az együtt töltött időt, értelmet, célt ad az egyébként jelentéktelen kapcsolatoknak, és egy kis időre megszabadít a halálfélelemtől; közben a felnőtt, kifejlett példány rettenetesen magányos, a legmagányosabb teremtés a világon. Ha viszont megpróbálunk szobájába vagy ketrecébe egy másik mindent betöltő szerelmet helyezni, akkor egyik a másikát nyomban agyonnyomja, megfojtja, bekebelezi. Két normálisan fejlett mindent betöltő szerelemnek – amint erre az elnevezés is utal – az egész világ se volna elegendő, ő; mindegyik egy külön világot követel magának.

Ezért aztán a mindent betöltő szerelem, ha egyszer nem nőhet tovább, mindaddig szenved és unatkozik, amíg mondjuk az épület esedékes felújítása, lakáscsere, földrengés, falbontás, csőrepedés, szőnyegbombázás nem kényszeríti arra, hogy szunnyadó energiáit újabb alakváltoztatásra – terjeszkedésre vagy védekezésre – fordítsa. Vagy amíg – megelégelve zsarnoki jelenlétét – el nem szánjuk magunkat, hogy végre hozzálássunk elpusztításához.

Mark Menzies, flickr.com

Ez nem valamiféle szadista kedvtelés, éppen ellenkezőleg. Nem osztjuk az állatvédők ezzel kapcsolatos előítéleteit, hiába tiltakoznak, az elfogulatlan tudományos vizsgálódás nem őket igazolja. Sőt. Sokan úgy tartják, ezek a mindent betöltő szerelem legszebb évei, amikor megpróbálunk végezni vele. Ilyenkor gyönyörködhetünk a leginkább – ha futja az erőnkből gyönyörködésre – ritka tulajdonságaiban; most mutatkozik meg páratlan rugalmassága, gyors felfogása, acélos izomzatának ruganyossága, egyszóval a mindent betöltő szerelem ellenállhatatlan életereje a maga természetes pompájában; nem utolsósorban szívós kitartása, ami az élete nagyobb részében egyébként magatehetetlen faj fennmaradását évmilliók óta biztosítja.

egyhangú mulatság

A hozzáértő számol ezzel, és ha a mindent betöltő szerelem tartása mellett dönt, azt rendszerint nem az első, intim és játékos együttléttel töltött hónapok kedvéért teszi, még kevésbé a felnőtt egyed költséges és kimerítő gondozása végett, ami, valljuk be, meglehetősen egyhangú mulatság, hanem elpusztításának embert próbáló, hosszú és mozgalmas éveire gondol.

Ha körülményeink mégse tennék lehetővé, hogy tanúi – egyszerre okozói és áldozatai – legyünk ennek a maga nemében egyedülálló természeti színjátéknak, akkor nem marad hátra más, mint csapdát állítani megállíthatatlan növekedésének.

pexels.com

Engedjünk szabad teret neki, távolítsuk el útjából az akadályokat! A mindent betöltő szerelem hamarosan faltól falig feszül, mintegy szétrobban: rátelepszik tárgyainkra, egy idő után a mennyezetet is beborítja. Fölveszi a rendelkezésére álló helyiség alakját, legyen az szoba, ól, raktár vagy műhely – megkülönböztethetetlenné válik környezetétől. Az egyre nagyobb és mind bonyodalmasabb formájú testfelület fenntartása azonban lassanként felemészti sejtanyagát, belső szervei visszafejlődnek, elhalnak. Teste így üregessé válik, végül egyetlen hatalmas űrré, melybe – kellő óvintézkedések után – családostul visszaköltözhetünk. Ezentúl nem kell többé törődnünk vele, nyugodtan élhetünk tovább a mindent betöltő szerelemben, megszokott bútoraink között, elviselhetetlen szokásainkkal.

nedvszívó hatás

Addigra a mindent betöltő szerelem rátöpped a falakra, melyeken nyálkásan fénylő, jellegzetes illatú bevonatot képez. Előnyei között szokták emlegetni, hogy rengeteg dohányfüst abszorbeálására képes. Nedvszívó hatása következtében azonban egyúttal szárítja is a szoba levegőjét, ezért ajánlatos párologtató berendezésről gondoskodni, különösen ha kisgyermek tartózkodik a mindent betöltő szerelem közelében. Később teljesen kiszárad, érdes, szakadozott felületet ad, melyet az új lakó csak nagy üggyel-bajjal tud majd a falakról eltávolítani.

De addigra hol leszünk mi már?!

felső kép | The Bees, com