RICSI

Majdnem fél évszázada, hogy egy vékony verseskötetet találtam: Eötvös-kollégium, szobám előző lakója hagyta ott, a dedikáció elárulta. A tulajdonossal baráti viszonyban lehetett a költő, mert így írta alá: Ricsi. A kötetkét megőriztem. A Búvár volt. Benne egy vers, amit első olvasásra nagyon megszerettem: A tábornok bánata. Egy mukkot sem értettem belőle. Tegyem hozzá: ma sem. De nagyon szép. Nem kell feltétlen érteni, hogy első pillantásra tudjam: ez költő.

Egy évtizeddel később ismertem meg személyesen: kollégák voltunk az Intézetben. Költőként csak titokban tiszteltem, mint mások is. Akkor ő nekünk a finom tollú és pontos irodalomtörténész volt: amit elvállalt – s nem vállalt mindent –, az tökéletesen megbízható munkaként került ki kezéből. A költészet értő tolmácsa azonban nem szívesen vegyült közénk: a mi zajos, napi irodalompolitikai csatarászásaink nem érdekelték. Afféle ,,előkelő idegenként” tiszteltük, de hogy költőként is megszólítsuk, attól mindig – s azt hiszem, mindünket – valami furcsa szemérem, valami soha ki nem mondott illemszabály tiltott el.

valóságdarabkák

Ma már persze tudom, hogy olyan költészet az övé, amiről jókat lehetne beszélgetni. A valóságdarabkáknak, tapintható és látható dolgoknak, érzelmek hullámverésének olyan párlata van bennük szavakba formálva, amibe nem lehet fakanállal beleturkálni. Még a kritikus filigrán ezüstkanálkájával is óvatosan kell bánni: ez a nektár csak keveseké lehet. És csak cseppenkint élvezhető igazán.

Egy-egy cseppjét aztán lehet igazán ízlelgetni: furcsa jelzők, tótágast álló igealakok és váratlan szókapcsolatok, s leginkább az egymásra torlódó mondatfélék és álmondatok vonják homályba a mögöttük túl tapintatosan megbúvó vaskos valóságot. Azt hiszem, magyar nyelven ő valósítja meg azt az ars poeticát, amit Mallarmé így summázott: ,,Nommer un objet, c’est supprimer les trois quarts de la jouissance du poéme, qui est faite du bonheur de deviner peu á peu; le suggérer voilá le réve…” (Megnevezni egy tárgyat annyi, mint eltüntetni a költemény élvezetének háromnegyedét, amely élvezet abban áll, hogy apránkint hüvelyezzük ki; sugalmazni: az az eszményi.)

Rába György költészetéről, egy-egy verséről 11 költő-irodalomtörténész írt a számban.

kép | shutterstock.com