MIELŐTT
a történet színigaz és átlátható
ha mondjuk a felhők széléről zoomolok mint a B24-es Liberátorok
a sztori pontosan ott robban ahol akarom
holott az a robbanás teljes volt nélkülem is
vagy odalenn a mit sem sejtő
kispolgári ház kertjéből indulva
sapkába tűzött kamerával surranok
az egynézetű történelem pályáján a bomba becsapódási ideje felé
vagy egy kerítés mellett álldogáló kíváncsi szomszédasszony
szálkás szélű keskeny képkeretéből nézek át abba a kertbe
miközben odafenn fokozatosan csökken a repülési magasság
de a moraj még nem hallható
és a célkeresztbe véletlen se kerül piros tetőcserép
kizöldült almafa virágzó gólyaorr pipacs és szarkaláb
se fiatal nő
telekhatáron innen semmiképp
mert úgy esett
bomba a kerítés túlsó oldalára
hogy szegény boriska
nem lett a nagymamája senkinek
úgy esett
vagy úgy volt megírva
mint most ezek a sorok
klaviatúrán keresgélő ujjakkal
monitorra szegezett tekintettel
vakon nyúlkálva az odakészített kolbászos szendvics után
miközben az asztal alól felcsapott fülekkel
kutya figyel felfelé
felcsapott fülekkel
remegő orrcimpám mögül fürkészem
mi itt a szándék
és lábánál maradok
mindegy hogy fejem felett
okos ujjakkal min kopogtat
a história középpontja úgyis
csak az a szórakozottan idenyújtott kolbászkarika
vagy annak hiánya lehet
