MICSODA KILÁTÁS

Azt hiszem itt lenn az alföld tengersík
vidékén jártunk utcák kockakövén
parkokon át számoltuk hányat lépnek
ideiglenes otthonukig állásukig
az utcánkat szegélyező fák
hol zöld fészkükből rigó poszáta
egy-egy ritka fajtája röppen hová merre
csak át kellene festenünk a képet
hogy domborodjék itt talpalatnyi föld
kaptathatnánk hovatovább
hullámzó dombvidék emelkedőin át
én egyre nehezebben venném az iramot
lélegzetem elállna föntről lefelé
siklatva pillantásom mely nem érne földet
majd még hagynám menjen csak
tovább maga kergessen lepkét
csacsogva a tömegben csupa virág
a megesett csali városszerte
én meg leülnék pihenni a dombtetőn
micsoda kilátás várnám a gyereket

kép | Barcsay Jenő: Szentendrei táj