MI VÁLTOZOTT?

Ha az ősember kőbaltájától a Szrebrenicáig terjedő időszakról van szó, akkor semmi.

Ezen belül azonban: a kaucsuk kézelő, a keménygallér és a monokli viselet, nyilvánvalóan. Ezek jelentős dolgok, mert ellentétben az emberi indulatok motiválta jelenségekkel, sohasem fognak visszatérni.

A KAUCSUK KÉZELŐ például akkor szűnt meg ruhadarabnak lenni, midőn az emberek rájöttek, hogy a csukló csőbe bújtatása és merevítése ellenkezik azzal, amire a természet által rendeltetett. Egyetlen praktikumát, a reá való jegyzetelést, szorzást-osztást stb. pedig kiszorította a zsebnotesz, majd az elektromos kalkulátor és a komputerizált notesz.

A KEMÉNYGALLÉR arra alkottatott, hogy az emberek egyenes fejtartással járjanak-keljenek, és jól érezzék magukat, amikor esténként levethetik még a fejbólintást is fájdalmasan akadályozó szerkezetet.

A MONOKLI tulajdonképpen csak azt a célt szolgálta, hogy ábrázolni lehessen vicclapokban az arisztokráciát és Molnár Ferencet. Ezek nélkül a monokli teljességgel használhatatlannak bizonyult, mivel mint az olvasást elősegítendő eszköz, a szemizmok összehúzásával eltorzította a betűket. Utódja, a szemüveg, már feledtette is, ugyanakkor sok milliós viselője által belegyömöszölte az utcaképbe, emígy elveszítve individualitását. A monokli koporsójába az utolsó szöget (itt most vállalom a képzavart!) a kontaktlencse verte be. A kontaktlencse láthatatlan monokli és szemüveg egy személyben, színesben is kapható, az ember belenéz barátja vagy barátnője szemébe, mely egyik nap kék, másik nap barna, és ösztönösen arra gondol, hogy hűtlenséget követett el. A konfliktust előre látta Juhász Gyula, magyar költő, aki már a huszadik század első felében azt írta, hogy „Milyen volt szeme kékje, nem tudom már…”

kép | shutterstock.com