METSZET ÉVSZAKVÉGI ALKONY
1997 április

A platánsor felett mélyrepülésben angyalok
szájkosárban tenyésztett ebek valami időn-túli álom
acsarkodó kellékei sodródnak kifosztott varázslók
zsugorítják pondrónyivá tenyereiket évszakvégi tárlat
végkiárusítás fényből-hatalomból üvegdobozokban
törzsközépen injekcióstűvel átszúrva egzotikus szép
lepkék mint egy mozdulatlan napóra holt térből
kiszippantva a maradék világosságot-élményt
s az idősújtotta barna papír magába szívta
azt a naplementét rostmentén simogatod
ujjaid lángolnak égnek