VAGY-VAGY
2010 augusztus
Gróf Magyari Díszmagyari Jenő
A fronton magát nemigen kímélte,
De négy év alatt sem a szisszenő,
Sem a dörrenő halál el nem érte.
Stratégiában nem volt nagymenő,
De a bakái tűzbe mentek érte:
Kemény tiszt volt, és vidám kamerád,
Imádták a ragyogó humorát.
Hogy a proliknak jól odacsapott
Jenő, majd a románok is kimentek,
Rangbéli hely lett újra a galopp,
Hol a jobb körök rendre megjelentek.
S mert rendre a vesztőre fogadott,
Égboltján egyre feketült a felleg,
Szívén is csak szorult, szorult a sróf:
Nősült magyari Díszmagyari gróf.
Egy zsidó bankár lányát vette el
Díszmagyari, hivatala komoly:
Díszszemléért ő, Jenő gróf felel.
Trianon után új a protokoll,
Testőrt és veteránt terelni kell,
Főpap hol álljon, díszmenyecske hol.
Kecs és erő, s a nemzet méltósága
Együtt áll: jöhet őfőméltósága.
Jenő gróf (magyari Díszmagyari)
A komolyságot csakhamar elunta.
Mulatságul remek volt a rally:
Egy kellemes szív-ügy is odavonta,
És akadtak olasz barátai.
Mert bár Hitlert hülye bohócnak mondta,
Tetszett neki az izmos Mussolini,
Akiért dicsőség olasznak lenni.
Sötét évek jöttek, s én nem tudom,
Jenő grófot a lelke merre vitte,
Mit ünnepelt, viszont mit vett zokon.
Az üldözöttet rúgta? Rejtegette?
Paraguayig követhetjük nyomon,
Vagy egy nyilas bíró főbe lövette?
Vagy amit soha meg nem tett korábban:
Szakmát tanult ötvenéves korában?