Mesterházi Márton

SOFIA ÉS IOLANDA 

2005 május

SOFIA ÉS IOLANDA 

Olasz televíziós sorozat

A sorozat emblémája, mely minden rész elején megjelenik. Erre vetítődik a „Berlio Silvusconi presenta” felirat, a fõszereplők neve, a folytatás száma. A két leányka egyébként csak néhány flash-back jelenetben szerepel majd.

Két meglett korú házaspár történetével indul a cselekmény. Don Gabriele és Donna Simona a két címszereplő testvér szülei; Don Lodovico és Donna Elena Luigié.

Simona dúsgazdag tulajdonosa egy római klinikának, ahová nagy tehetségű fiatal szemsebészként érkezik Friuli osztrák határvidékérõl Gabriele. Házasságuk harmóniája azonban megbomlik, mert Donna Simona a gátlástalan bróker, Attilio tanácsára tőzsdespekulációkba kezd, s ezeken sorozatosan rajtaveszt. Mikor már a klinikát is bezárás fenyegeti, Don Gabriele egy fiatal orvosnő szerelmébe menekül; ezt a büszke és ambiciózus feleség képtelen eltűrni, beadja a válópert. A válás után Don Gabriele beosztott orvosként dolgozik tovább, s a klinika kis szolgálati lakásában húzza meg magát. Egészségét hamarosan felőrli az érzelmi válság: ötvenedik születésnapja előtt súlyos infarktus éri, és hiába küzdenek érte kollégái, meghal. Donna Simona nem köt új házasságot: a gyönyörű fiatal leánnyá serdült Sofia és Iolanda karrierjének építésén dolgozik.

meghurcolja a bulvársajtó

Don Lodovico és Donna Elena Argentínából származik, családi problémák miatt költöztek felnőtt fiukkal Torinóba, ahol a mérnök apa egy óriáskonszern nagyüzemében kap kiváló képességeihez és minősítéséhez méltó állást. Az üzem vezető jogtanácsosa, Eduardo, akinek részvény-manipulációira már-már fény derülne, ördögi tervet eszel ki: Don Lodovicóra tereli a milliós csalás gyanúját. A gyanúsítottat aljasul meghurcolja a bulvársajtó, és végül pusztán bizonyítékok hiányában mentik fel. Egészsége megroppan, és bár hősiesen küzd a rátörő végzetes kórral, két év múlva Istenben megbékélt lélekkel meghal.

Az ifjú Luigi, bármennyire is eszményképének tekinti apját, nem sokkal könnyíti meg az életét. Kamaszként elcsábítja Veronicát, aki a végletekig titkolni akarja terhességét, s végül a szülésbe gyermekével együtt belehal. Luigi nem sokkal ezután a Cristinával kötött házasságba menekült, de a meggondolatlanul kötött frigy már orvosi diplomájának megszerzése előtt felbomlik. A család végül is a válóper kellemetlen utórezgései miatt vándorol ki Olaszországba.

Férje elvesztése után Donna Elena Rómába költözik, ahol Luigi megszerzi diplomáját, majd a klinika kardiológiai osztályán kap állást.

Sofia és Iolanda között kisgyermekkoruktól mély összhang alakult ki, pedig Donna Simona esztelen ambíciója miatt már az elemit más-más bentlakásos római iskolában végzik. Sofia ugyanis a nyelvek, míg Iolanda a zene iránt árult el különös tehetséget. Tízévesen egyikük a bordeaux-i Lycée, másikuk a salzburgi Konservatorium tanulója, de levélben naponta beszámolnak egymásnak a legapróbb eseményről is. Iolanda végzősként ismerte meg a szerelmet, de Don Gabriele halála és az anyjától való félelem miatt hamar el is távolodott hegedűművész évfolyamtársától, Heinrichtől.

Sofia a bolognai bölcsészkaron tanul tovább. Egy egyetemi bálon ismeri meg Luigit, aki aztán minden hétvégén fölkeresi. Szerelmük beteljesül, de a férfira Rómában kiveti hálóját az egzotikus érzékiségű Norrah, aki mindent elkövet, hogy a naiv, szűzies Sofiát félreállítsa az útból. Bár a szakítás megviseli a lányt, kitüntetéssel diplomázik, s elnyer egy egyéves párizsi ösztöndíjat. Itt véletlenül találkozik a szakmai konferenciára érkezett Luigival, és ismét egymásra találnak. A férfi rendszeresen utazik Párizsba – de hiába érzi, hogy szakítania kellene, nem tud szabadulni Norrah hatásától.

Iolanda a bécsi zeneakadémia zongora szakán folytatja tanulmányait, és hamarosan féltucatnyi gyönyörű hangversenyt ad Bécsben, Salzburgban és más osztrák városokban. Egy évre rá Milano, Bologna, Firenze és Róma következik. Itt csap le rá Eduardo – az az Eduardo, aki Don Lodovico életét tönkretette. Televíziós interjúkat szervez, önálló római lakást ígér neki, végül elcsábítja A lány egy véletlen folytán megbizonyosodik, hogy a férfinak felesége van, és megpróbál szakítani; de a jellemtelen gazember rászoktatja a kábítószerre, s így próbálja magához láncolni.

Sofia a római Santa Cecília licéo classicóban kap francia tanári állást. Saját kis lakásában lakik (emiatt Donna Simonéval folyamatos a konfliktusa), Luigit kerüli, a tantestületi intrikákon fölülemelkedik. Érzelmi energiáit a szomszédban lakó kis Michele köti le: a szívbeteg, autista kisfiút nagyszülei lelkiismeretesen gondozzák, de lelkéhez csak Sofiának van kulcsa, akivel – minden szakvélemény ellenére – hosszú, meghitt beszélgetéseket folytat.

Sofiának hamarosan szembesülnie kell húga válságos helyzetével: Iolanda félbeszakította tanulmányait, zongoraművészi pályafutása derékba tört. Sofia érzi, hogy Eduardóval szembe kell fordulnia, s ezért erejét nem kímélve küzd. De minden balszerencsésen alakul: Iolanda kábítószeres befolyásoltság alatt megszökik, másnap kis lakása a takarítónő figyelmetlensége következtében leég. Sofia ráébred, hogy a húga eltűnt, a rendőrség nagy erőkkel nyomoz utána, s egy erdőben találnak rá: elvetélt, és félholt a vérveszteségtől. A csalódott Donna Simona önzésében csak a család presztízsére gondol, és Iolandát elmegyógyintézetbe záratja, ahol a szerencsétlenre nem szakszerű kezelés, hanem brutális elvonókúra vár. Sofia megpróbálja tartani a lelket húgában, majd egy kétségbeesett szöktetési tervet is kidolgoz, de Iolanda szervezetét végzetesen megviseli a betegség: mire Sofia kiharcolja, hogy átszállítsák a klinikára, az orvosok már hiába küzdenek az életéért. Zokogásba fúló utolsó beszélgetésükön Iolanda kétségbeesetten suttogja: „Nem vagyok elmebeteg”.

A válság idején ismét felbukkan Luigi, aki hű baráthoz méltóan áll régi szerelme mellett; s a kis Micheléhez is önzetlen szeretettel közeledik. Donna Simona, aki odáig süllyedt, hogy évek óta magándetektívvel figyelteti Sofiát, értesül a barátságról, és meglepetésszerű látogatásokkal zaklatja a lányt. Ugyanis régóta ambiciózus tervei vannak: már a bolognai évek alatt össze akarta hozni Sofiát egy magas rangú, idősebb diplomatával (aki néhány hónapi udvarlás után szelíd, de határozott elutasításban részesül). Amióta azonban a lány Rómában dolgozik, a most is vakon tisztelt brókerhez, Attilióhoz akarja feleségül adni. A férfi mézes-mázos, majd erőszakos közeledését Sofia kikéri magának.

bosszúterv

A gátlástalan bróker bosszútervet főz ki: kulcsfontosságú iratokat hamisít, hogy vetélytársát sikkasztás gyanújába keverje. Azt is kinyomozza, hogy a fiú elköltözött Norrahtól, s a sértett nő segítségével ördögi módon rávesz egy intrikus természetű kollégát, hogy manipulálja egy amúgy is nehezen kezelhető beteg laboratóriumi leleteit; a kockázatos műtét során Luigi csakugyan műhibát követ el. A kétféle gyanú vizsgálati fogsághoz vezet. A visszavonultan élő Donna Elena, akinek ragyogó karrier előtt álló fia jelentette az élet értelmét, belehal a szégyenbe.

Sofiában a történtek feltámasztják a régi érzést: a börtönben részletesen kifaggatja Luigit, majd Don Gabriele kallódó hagyatékából megszerzi a klinika pénzügyi válságának dokumentumait, melyek között döntő bizonyítékokat talál a gátlástalan Attilio ellen. Felkutatja azt a laboráns nővért is, aki a leletek manipulálásának véletlen tanúja volt, és ráveszi a leleplező vallomásra. Luigit mindkét vizsgálat bűncselekmény hiányában fölmenti; ő pedig tudja, hogy a teljes szakmai és emberi elégtételt Sofiának köszönheti. Szerelmüknek immár Donna Simona sem meri útját állni; még azt is elviseli, hogy az esküvőt nem a Santa Maria Maggioréban, hanem a Trastevere egy kis régi templomában tartják.

kép | Hórusz Archívum