PÁLYAKÉP
2014 május
II. LIPÓT (1835–1909)
Lipót király, belga király
Fejében taktika;
Hadd látom – úgymond – hány szelet
A torta-Afrika!
Van-e ott pazar elefánt-agyar,
Van-e jó pálma-olaj?
Ad-e mordályért aranyat
A gyapjasfejű faj?
1876-ban jeles kutatókkal megalakítja a Nemzetközi Afrika-Társaságot a rabszolga-kereskedelem elleni harc és a Kereszténység, Kereskedelem, Civilizáció hármas jelszó jegyében. Célja állítólag Afrika feltárása.
1879-ben a Társaságot Felső-Kongó Tanulmányi Bizottsággá alakítja: hatalmas magánvagyona jogán ő az egyetlen befektető. Megbízza H. M. Stanleyt a Kongó folyó föltérképezésével – valamint azzal, hogy a helyi törzsfőktől szerződéseire aláírást, azaz kereskedési- és birtok-jogot szerezzen. Stanley, aki saját elmondása szerint kedvtelve puffantja le a nyíllal-lándzsával rátámadó feketéket, az aláírásokért tükörrel, rézlánccal, paszományos kabáttal etc. fizet.
1880-tól…
Lipót király, belga király
Meghökken némiképp,
Hogy franciák fenyegetik
Gyarmati érdekét.
Védje tehát az új hazát
A nemzetközi jog:
Kongó-szerte kihirdeti
A Szabadállamot.
Lipót 1884-85-ban a Berlini Nyugat-Afrika Konferencián nincs jelen, de különleges érzékkel használja ki az amerikai vezetés hiszékenységét, az angolok és a franciák kölcsönös gyanakvását, valamint Bismarck személyes rokonszenvét. 1885 februárjában a Konferencia minden résztvevője elismeri a Szabadállamot és szuverén urát, II. Lipótot. Ő pedig kinevezi a gyarmati tisztviselői kart és munkába állítja a rendfenntartó erőt, a Force Publique-et. Ám mindez igen sokba kerül, a hatalmas magánvagyon apadni kezd.
vám
1889-ben a Konferencián bejelenti, hogy a rabszolga-kereskedelem elleni harc költségeinek fejében minden importárura 10% vámot kíván kivetni. Megszavazzák.
1890-ben végrendeletileg Belgiumra hagyja a Kongói Szabadállamot – 1901-es hatállyal, és 25 millió frankos kamatmentes kölcsön fejében. Megszavazzák.
1891-ben monopóliumot hirdet az elefánt-vadászatra és a kaucsuk-csapolásra. E két árut kizárólag a Szabadállamnak lehet eladni, a Szabadállam megszabta áron. Sikerül végrehajtatnia.
1894-ben…
Lipót király, belga király
Borúra lát derűt:
Indul az első ruggyantagyár,
És az üzlet beüt.
A dzsungelben ingyen csorog
A drága nyersgumi;
Aranyat ér a piacon,
S olcsó begyűjteni.
A profit hihetetlen, és Lipót talál helyet neki.
1894-ben rövid hadjárat során kiűzi az arab rabszolga-kereskedőket Kongóból. Így az elefántagyar-kereskedelmi konkurenciától is megszabadul.
A századvégen Belgiumban kastélyokat, közparkokat, diadalívet, sugárutat, lóversenypályát, képtárat, főpályaudvart építtet, a kongói népélet bemutatására múzeumot létesít.
a mindenkori haszon
Kongóban a nyersgumit magántársaságok gyűjtik, melyek koncessziójuk fejében a mindenkori haszon felét titokban átutalják Lipótnak. A hamis könyvelésnek köszönhetően a király humanista hírneve makulátlan marad.
A gyűjtést feketék végzik, és 1896-tól rendre fölmerül a gyanú, hogy embertelen körülmények között. Lipót szakértőket küld ki, akik mindent rendben találnak; ügyvédei a vádaskodók ellen sikeres sajtópöröket indítanak. Ám Londonban gyűlnek az adatok; a kormány vizsgálóbiztosként kiküldi – a felségárulásért később kivégzett – Roger Casementet. Casement bejárja a nyersgumi-övezetet, s a bizonyítékokat 1904-ben a nyilvánosság elé tárja. Ezek szerint a társaságok minden falura begyűjtési kvótát rónak ki. A rabszolgamunka fölemészti a falu munkaerejét. A jól teljesítő falvak éheznek, hisz munkájukért nem jár fizetség. A rosszul teljesítő falvak férfiait a Force Publique katonái vízilóbőr korbáccsal verik, fülüket, kezüket levágják. Levágják a gyerekek kezét is. A notóriusan rosszul teljesítő falvak lakosságát kivégzik, magát a falut porig égetik.
Lipót ellenkampányt indít, de 1906 után sértett hajdani tollnokai leleplezik a hazugság-sorozatot. Anglia és az Egyesült Államok közös demarche-sal követeli, hogy mondjon le királyi birtokáról a belga állam javára. Nagy kegyesen lemond, ám negyvenöt millió azonnali kárpótlást és további ötven millió évjáradékot követel. Megszavazzák. Ez az utolsó húzása.
Lipót király, belga király
E mocskos sártekén
Megjárván mocskos útait
Végül meghalt szegény.
Kiszenvedett, mert eldugult
Beteg vastagbele.
Költőnk szerint a sok nehéz
Arany dugult bele.