MATA HARI
2003 július
első rész
Szereplők:
Szoprán (a rajongó, lehet kövér)
Alt: Mata Hari
Tenor (a kevéssé sikeres férfi, kicsi, köpcös) Grant és Bouchardon
Basszus: (a sikeres férfi, több szerepben)
Isadora Duncan
Gyagilev
Kórus: nincs a színen
KÓRUS: Mata Hari… a Nap Szeme…
(A négy főszereplő beáll az operai hagyomány szerint)
Kvartett (ad notam Donizetti: Lammermoori Lucia, „Chi mi frena in tal momento”, II. rész 1. felvonás)
SZOPRÁN, TENOR, BASSZUS: Rabkocsin hogy halni vitték,
ALT: Rabkocsin hogy halni vittek,
SZOPRÁN, TENOR, BASSZUS: Végigélte csoda-bátran,
ALT: Végigéltem…
SZOPRÁN, ALT, TENOR, BASSZUS: Megvetett volt, bús elítélt,
Fenséget nyert a halálban.
TENOR, BASSZUS: Elkísérte két apáca
Ájulásos zokogása
SZOPRÁN: Mennyi szépség…
ALT: Egyik, szegénykém, elájult…
TENOR, BASSZUS: Lelket bennük ő, ő tartott,
SZOPRÁN: Mennyi szépség…
ALT: Támogattam, nyugtatgattam…
SZOPRÁN, ALT, TENOR, BASSZUS: Pedig halni iszonyú.
ALT, TENOR, BASSZUS: Választékos, szép ruhában
SZOPRÁN: Galambszürke volt lilával…
ALT, TENOR, BASSZUS: Szembenéz a fegyverekkel
SZOPRÁN: Mennyi szépség…
SZOPRÁN, TENOR, BASSZUS: Kezét, szemét le ne kössék,
ALT: Kezem, szemem le ne kössék!
SZOPRÁN, ALT, TENOR, BASSZUS: Így hal meg egy szabad ember.
ALT, TENOR, BASSZUS: Mily nemesség, mennyi szépség!
SZOPRÁN: Mennyi szépség…
SZOPRÁN, ALT, TENOR, BASSZUS: Fenségesen, csoda-bátran!
Embernek, míg élt, nem ártott,
Ártatlan volt, vértanú.
Jelenet (középen)
(Tenor Sherlock Holmes-jelmezben, Watson írnok nincs a színen.)
GRANT: Neve?
MATA HART Margereta Gertrude Zelle.
GRANT: Vezetékneve?
MATA HARI: Zelle.
GRANT: írja, Watson: Benedix.
MATA HARI: De hát én Zellét mondtam.
GRANT: írja, Watson: Benedix-Zelle. Keresztneve?
MATA HARI: Margereta Gertrude.
GRANT: Írja, Watson: Clara.
MATA HARI: Margereta Gertrude, az útlevelemben is az áll!
GRANT: Primitív trükk, melyen a mi zseniális kombinatív tehetségünk azonnal átlátott. A papírjai természetesen hamisak. Írja, Watson: Clara-Margereta Gertrude.
MATA HARI: De én nem vagyok az, akinek gondol!
GRANT: Maga nem Clara Benedix hírhedett német kémnő?
MATA HARI: Nem, detektív úr.
GRANT: Sprechen Sie deutsch?
MATA HARI: Ja, natürlich.
GRANT: Quod erat demonstrandum, ahogy mi Oxfordban mondani szoktuk. Vezetékneve?
MATA HARI: Zelle. De már kérdezte.
GRANT: Keresztkérdés. A Brit Korona és a Scotland Yard nevében letartóztatom.
MATA HARI: De hát én nem… Mesterdetektív úr nem ismeri Mata Harit? Én vagyok Mata Hari. Világhírű táncművész. Nem ismer?
GRANT: Írja, Watson: Clara-Margereta Gertrude Benedix-Zelle, művésznevén Mata Hari. Letartóztatva kémkedés vádjával. Vegye őrizetbe.
Kórus
TUTT1: Letartóztatták Mata Harit.
SZOPRÁN: A világhírű művésznő a Saint Lazare börtön foglya.
ALT: A vizsgálatot egy Bouchardon nevű százados vezeti.
BASSZUS: Művésznő vagy kémnő?
TENOR: Lebukott a meztelen táncosnő.
TUTTI: A táncosnő és a százados párviadala.
Jelenet
(A szín közepén és jobb oldalán. Tenor mint Bouchardon százados, civilben.)
BOUCHARDON: Margereta Gertrude Zelle, művésznevén Mata Hari.
MATA HARI: Nem gyanúsít azzal, hogy Clara Benedix hírhedett német kémnő vagyok?
BOUCHARDON: Ezt meghagyom a Scotland Yardnak és Mr. Grantnak. Az egy idióta, Mme Zelle. Egy Sherlock Holmes jelmezbe bújt idióta ráadásul. Kacagnom kell! (kacag)
MATA HARI: Ezek szerint szabadon elmehetek?
BOUCHARDON: Művésznevének jelentése: ‘a Nap Szeme’. Beszél hollandul, angolul, németül, franciául. Kémkedés vádjával vizsgálat folyik Ön ellen.
MATA HARI: De hát miért?
Arietta:
BOUCHARDON: Ön ellen vizsgálat folyik,
A vizsgálatot én tartom mederben,
Homályos, féltett titkait
Bármily nehéz volt megismernem.
A Francia Titkos Iroda
Mégiscsak tévedhetetlen,
S a modern pszichológia előtt
Feltárul a jellem,
S én bizonyítani fogom,
Mert kötelességem s jogom:
Ön évek óta kémkedik
A Francia Republika ellen.
MATA HARI: Bizonyítani fogja? Ezt?
BOUCHARDON: Ön pedig be fogja ismerni, javaslom a módszeres haladást.
A gyermekkor természetesen érdektelen.
MATA HARI: Ha Ön mondja.
Ária
(Mata Hári átmegy a szín bal oldalára.)
MATA HARI: Apu hatalmas, gazdag ember,
Ő volt – mindenki így hívta – a Báró,
Bár csak egy zsák pénz lett volna a címerén.
Ő volt a Báró,
S a Királykisasszony voltam én.
Aki gyönyörűen énekel.
Akinek mindig új ruha kell,
Aki fantáziái.
fabulál,
improvizál,
És mindig feltűnő, amit csinál.
Anyám is volt, meg bátyám, két öcsém,
Jó dolguk volt nekik is Apu mellett,
Apu hatalmas, gazdag ember,
Ő volt a Báró,
S a Királykisasszony voltam én.
Aki mindig szerepel,
És csak főszerepet fogad el,
Akiben annyi a fantázia,
Hogy néha tódít, lódít, füllent egy kicsit,
Hazudni persze sosem hazudik,
Hiszen fölösleges hazudnia,
Oly gyönyörű.
Apu volt a Báró
A világ közepén,
Apu volt a Báró,
S a Királykisasszony voltam én.
Jelenet
(Középen és jobb oldalt)
BOUCHARDON: Apja 1889-ben, amikor Ön 13 éves volt, csődbe ment.
MATA HARI: Szegény Apu.
BOUCHARDON: Szüleinek házassága 1890-ben bírói végzéssel felbontatott.
MATA HARI: Szegény Apu.
BOUCHARDON: Anyja 1891-ben meghalt.
MATA HARI: Meg.
BOUCHARDON: Meglehetősen érdektelen óvónői tanulmányok után Ön 1895-ben, 19 éves korában férjhez megy az akkor 39 éves Rudolph Macleod tábornokhoz. És ez az első indikáció.
MATA HARI: Minek az indikációja?
BOUCHARDON: Annak, Mme Zelle, hogy a maga jellemében – kialakulása, megszilárdulása óta – jelen van a kémnő.
MATA HARI: Azért, mert Macleod úrhoz férjhez mentem?
BOUCHARDON: Egy magas rangú angol katonatiszthez.
MATA HARI: Aki életében nem szagolt puskaport. A Holland-Indiákon volt díszkatona. És talán az ötödik ükapja volt skót.
BOUCHARDON: Azaz angol. Régi, előkelő család.
MATA HARI: Minden család régi. Macleod úr úgy volt előkelő, ahogy az apám báró.
BOUCHARDON: Magas rangú angol, illetve skót származású katonatiszthez ment feleségül. Elszegényedett holland leány létére. Nem lehet véletlen.
Szerelmi kettős (ad notam Donizetti: Lammermoori Lucia, „Verranno a me sull’ aure…” I. rész 1, felvonás)
(Mata Hari átmegy a bal oldalra; Basszus mint Macleod, tábornoki egyenruhában.)
EGYÜTT: A véletlen gyümölcse volt
A mi boldog, nagy szerelmünk,
A sors parancsa hát, hogy így
Boldognak őrizzük együtt.
MACLEOD: A házassági hirdetés
Csak ostoba tréfa volt.
MATA HARI: De rá egy tiszta ifjú lány
Igaz szívéből válaszolt.
MACLEOD: A nemesi házból származó Leányka, hószín mirtusz-ág,
MATA HARI: Az érett férfi – ősi vér –
Izmos keblén virít tovább.
EGYÜTT: A szürke, lapos Hollandiát
Elhagyjuk szárnyalón,
Szerelmünk lángja fellobog
A virágzó trópuson.
EGYÜTT, de eltérő szöveggel:
MACLEOD: Ha gyermekként játékosan
Királykisasszony voltál,
MATA HARI: Ha véráztatta harcmezőn
Vitéz tábornok voltál,
MACLEOD: Asszonyként királynő leszel.
MATA HARI: Hol béke honol, király leszel.
MACLEOD, MATA HARI: Szívemben trónusod vár.
EGYÜTT: A szürke, lapos Hollandiát etc.
Jelenet
(Középen és jobb oldalt)
BOUCHARDON: Jáva szigetén kaptak elegáns lakást. Két gyermekük született, 1897-ben, illetve 98-ban. Nagystílű társadalmi életet éltek.
MATA HARI: Az ellen is kifogása van?
BOUCHARDON: Szakmai szempontból a legkevésbé sem. Önnek, mihelyt nagystílű társadalmi életet élhet, a jellemében meglévő kémnő mintegy lappangó állapotba húzódik vissza.
MATA HARI: Mégis van kifogása.
BOUCHARDON: Csakis erkölcsi. Egy jó anya nem él nagystílű társadalmi életet.
Kórus (Mata Hari és Bouchardon marad a színen)
TUTTI: Gyönyörű nő. Királynői termet.
Elegáns férj, két szép gyermek.
ALT: Azért azt nehezen mondanám rá, hogy jó anya.
SZOPRÁN: Olyan szépek együtt!
ALT: Úgy viselkedik, mintha ő volna a királynő. Minden ajtón ő megy be először. Mindig ő ül a főhelyen. Mindig ő beszél először, ha más megszólal, a szavába vág.
SZOPRÁN: De olyan szép!
ALT: Mindent csak magára költ. Megrövidíti a cselédeket, és hallaná csak, hogyan ordítozik velük.
BASSZUS: Maga sem szólítja királyi felségnek a vadakat.
ALT: Nem lesz ennek a fennhéjázásnak jó vége.
TUTTI: A nő akkor is különleges szépség.
Majd kiderül. Várjuk ki a végét.
MATA HARI: Miért kellett volna udvariaskodnom a sok tésztaképű, kihízott tisztfeleséggel? Miért játszottam volna a Hamupipőkét, mikor én voltam a királynő?
BOUCHARDON: Rendszeresen megalázta a környezetét. Bizalmas diplomáciai jelentéseink vannak. Végső soron a fia halálát is maga okozta. Mert rossz anya volt.
MATA HARI: (sikolt) Nem! Nem! Nem!
BOUCHARDON: Nyugodjék meg, Mme Zelle. (megfogja a karját) Magánvélemény volt, visszavonom.
MATA HARI: Ne merjen hozzám érni!
Jelenet
(Bal oldalt; Basszus mint Macleod, civilben)
MACLEOD: Maga az oka!
MATA HARI: Hogy egy elmebeteg cseléd megmérgezte a kisfiamat?
MACLEOD: Mert üvöltözik a cselédekkel! És lopja a pénzüket!
MATA HARI: Maga gyötör folyton a pénz miatt. Mert nem mer fizetésemelést kérni! Gyáva!
MACLEOD: Maga rendszeresen megalázza az embereket. Ezek a királynői allűrjei! Baronessz!
MATA HARI: Skót thán!
MACLEOD: Mindenhova elsőként bemenni, mindenütt a főhelyre ülni, mindig először beszélni, és mindenki másnak kuss!
MATA HARI: Miért, maga olyan udvarias? A cselédekkel? Vagy az alacsonyabb rangú tiszttársaival? Maga nevelt engem, nem én magamat!
MACLEOD: Bár én neveltem volna… Bár hallgatott volna rám… (elfullad)
MATA HARI: Maga itt ne sírjon! (bőgve zokog) Nekem halt meg a kisfiam! Maga csak az apja, az anyja én vagyok! Mit tudja maga, mi kínt állok ki!
MACLEOD: Maga? Mindig rossz anya volt. Királynő így, királynő úgy! Rossz anya, vétkes, rossz anya!
MATA HARI: Egy napot sem élek tovább magával. Egy órát, egy percet sem.
Elválok. Szerencsétlen, vén, beteg ember…
MACLEOD: Én? Elment az esze?!
MATA HARI: Cukorbeteg, reumás, ötven éves, kivénhedt…
MACLEOD: Negyvennégy!
MATA HARI: Elválok. Visszamegyünk Amszterdamba, és elválunk. Tegye a kötelességét, ha maradt még magában valami a férfiból.
MACLEOD: Visszamegyünk Amszterdamba.
Jelenet
(Középen és jobb oldalt)
BOUCHARDON: 1902-ben Amszterdamban hivatalosan is elváltak. Az Ön négyéves leánya Macleod úrnál maradt.
MATA HARI: Nem volt állásom, munkát kellett keresnem, nem vállalhattam a gyereket.
BOUCHARDON: Azóta sem igen kereste a társaságát.
MATA HARI: Nem igaz, 1914-ben magamhoz akartam venni!
BOUCHARDON: És?
MATA HARI: A legkiválóbb bentlakásos líceum hallgatója: felelőtlenség lett volna onnan kiragadnom. (magában) Azt mondta, undorodik tőlem.
BOUCHARDON: És talált munkát?
MATA HARI: Hollandiában?
BOUCHARDON: Óvónői oklevele van.
MATA HARI: Óvónőnek lenni Hollandiában? Százados úr, Ön párizsi; nem tudja, milyen szürke és lapos tud lenni Hollandia. Pfff. Én nem arra születtem.
BOUCHARDON: Hanem királynőnek?
MATA HARI: (bólint)
BOUCHARDON: Ez hozta megint elő magából a kémnőt.
MATA HARI: Jaj, már megint…
Rövid ária:
BOUCHARDON: Eljött Párizsba, festőmodellnek.
Kellett? nem kellett.
De egy évre rá megint itt termett.
Kalandornő!
A Grand Hotelban vett ki lakosztályt,
Mert akkor a sikert biztos könnyebben osztják,
Bár azt sem tudta, hogy nyögi ki a napi kosztját.
Kalandornő!
Tánctanárnál vett három leckét,
Kasztanyettre lépkedett, – egy-két –,
Ennyi a művészi műveltség.
Kalandornő!
Szokatlan keménység,
Példátlan merészség,
orcátlan cselesség:
Kalandornő!
Kémnő!
Tudása semmi, minden tette hamis –
Hogy művész lett volna, ugyan!
Kalandornő, kémnő már akkor is!
MATA HARI: Én táncművésznőnek születtem.
Rövid ária: (ad notam: Verdi: Don Carlos, Szabadság-kettős)
MATA HARI: Isten, kinek jóságából örök
Reményre képes az emberi lélek;
Te gyújtottad meg bennem a Művészet szent lángját.
Esküszöm színed előtt:
Művész maradok, amíg élek.
Jelenet
(Bal oldalt és középen. Anna a zongoránál. Mata Hari hosszú pongyolában, alatta decensen öltözve, minimum komplett fehérnemű. A kották: opera-slágerek, könnyített zongora-letétben.)
MATA HARI: Sámson és Delila, Lakmé, Gyöngyhalászok… remekül vásároltál, Anna.
ANNA: Ezeket most sokan veszik. A kelet nagyon divatos. A japán vízfestmények is.
MATA HARI: Húzz egyet. (Anna húz) Aha. Játsszad.
ANNA: (játszik) Nem túl lassú?
MATA HARI: Nem, nem, nem szabad gyorsabban, (táncmozgásokat próbál)
ANNA: Mennyire figyelte meg a jávai dalokat és táncokat, Madame?
MATA HARI: Nemigen jártunk a vadak… rendezvényeire. Olyan… álmatag volt a nők mozgása. És volt benne valami érzéki.
ANNA: Érzéki?
MATA HARI: Ahogy azokban a bő lebernyegekben léptek. A váll, a hát, a csípő, a comb vonala… (táncolja) A dalok pedig… hogy is…
ANNA: A dalok? A zene?
MATA HARI: Furcsa. Sok lassúság. Aztán: hirtelen gyorsítás! – ez már az én találmányom – akár a szexusban.
ANNA: A szexusban? Madame…
MATA HARI: Ugyanakkor misztikum, az nagyon kell, a Kelet misztikuma. Sok ezeréves titkok, kézrátétes gyógymódok, kiismerhetetlen főzetek… Megvan! A rítus, mely sok ezer éves, azért titkos. Titkos, rituális buddhista, brahmanista, brahmano-buddhista templomi táncok.
ANNA: Amiket az oltár és a színarany szentségtartó előtt lejtenek…
MATA HARI: … a kiválasztott szüzek, a bajadér-szüzek! Akik e misztikus táncokat csak a titkos fogadalom és a kultikus beavatási szertartás után kezdhetik el tanulni.
ANNA: Kora gyermekkorukban kiválasztja őket a fő-szűz, a templom falában van egy rejtekajtó és egy rejtekablak, onnan figyeli az ártatlan gyermekeket, és kiszemeli a leendő titkos táncosokat, erről olvastam is, A Síva-templom titka, hátborzongató…
MATA HARI: Mármost: ezeknek a táncoknak mély misztikus jelentésük van, melyet a kultikus jelbeszéd tolmácsol. A jelbeszéd!
ANNA: Az kell, az is van A Síva-templom titkában!
MATA HARI: Ha így tartom a kezem: trópusi virág. Melyik legyen? (mutatja)
ANNA: Mangó.
MATA HARI: Aha. Ez pedig (mutatja) banán. (sorra mutatja) Ananász. Kivi. Tápióka. Jamjam.
ANNA: Ez gyönyörű, Madame. Nagyon hatásos lesz. És… említette a bő ruhát… Ugye nem lesz Madame-on fűző?
MATA HARI: Fűző? (hahotázik) Még bugyogó sem!
Jelenet
(Középen és jobb oldalt)
BOUCHARDON: Maga nyilvánosan meztelenkedett.
MATA HARI: Mme Kiréevsky szalonjából egy év alatt feljutottam a Trocadéro színpadára.
BOUCHARDON: Maga nyilvánosan meztelenkedett.
MATA HARI: Akkor lettem Mata Hari. Rendes indiai zenészeket szerződtettem. Szakmailag korrekt indiai zenészeket. Azok kísértek.
BOUCHARDON: Maga nyilvánosan meztelenkedett.
Kórus (a Basszus nélkül)
ALT: A titokzatos Kelet. A kultikus papnő és a szüzek kara.
SZOPRÁN: Az álmatag Kelet. Megigéz, megbabonáz, elvarázsol.
TENOR: A misztikus Kelet. Az ifjonti szépség extatikus áldozata.
ALT: Gyöngéd vágyakozás. Szűzi leplezetlenség. Dús bujaság.
TENOR: Lélekvándorlás. Nirvána. Jóga.
SZOPRÁN: A jelbeszéd. A költészet. Egyetlen ujj parányi rezdülése mély tartalmakat hordoz.
TENOR: És az esztétikai élmény: zene, tiszta zene! És a mozgás!
ALT: Piktoreszk!
TENOR: Pikareszk!
SZOPRÁN: Arabeszk!
BOUCHARDON: Maga nyilvánosan meztelenkedett.
MATA HARI: Jó, hát volt egy kis meztelenség is. ízléssel. Mértékkel. Amennyi kell.
Arietta
BOUCHARDON: Feleségem példásan hű hitves,
Bölcs mértékkel mindig tudja, mit tesz,
Feleségem a legjobb anya,
Tisztes kölnije, tisztes szappanya,
De én, mint kötelességtudó,
tisztességtudó ura,
Soha nem láttam úgy, hogy ne lett volna rajt’ ruha,
tisztességtudó,
illemtudó,
minimó kalkuló
alulvaló ruha.
MATA HARI: Hány gyermeke van, Bouchardon úr?
BOUCHARDON: Egy szép, nagy fiam.
MATA HARI: Ha egy föllépésemet látta volna, két fia volna. Ha el merte volna hozni a feleségét, három.
KÓRUS: (csak a Basszus) Egyszer rásegítene a Jóisten, tudom, le nem másznék róla.
MATA HARI: Egy szó mint száz, a legkitűnőbb emberek keresték társaságomat. Puccini!
BOUCHARDON: Érzelgős digó.
MATA HARI: Hát akkor Massenet. Jules Massenet. Fölléptem az operájában. Keleti tánccal. Operaszerző. Most halt meg, ’12-ben. A Művészeti Akadémia tagja. Jó kiállású, katonás bajszú, igazi úriember.
BOUCHARDON: M. Massenet minden bizonnyal jó francia volt.
Szerelmi kettős
(Bal oldalt. Basszus mint Massenet, karmesteri frakkban)
EGYÜTT: A pillanat gyümölcse volt
A mi boldog nagy szerelmünk,
Majd boldogan emlékezünk reá,
Ha már a múltban eltűnt.
Az évek egybe-szürkítik
A rosszat és a jót,
De szívünkben holtig megmarad
A sok édes, könnyű csók.
MATA HARI: Nem hordasz bár egyenruhát,
Pedig úgy varázsosabb az éj…
MASSENET: A frakk az én egyenruhám,
S a muzsikám tiszta kéj.
EGYÜTT: A muzsika zengő árjain
A szívünk mennybe száll,
S keblünk a mennynek csúcsain
Vad mámorban zihál.
MATA HARI: (fals) Két géniusz egy színpadon
Művészetünk versenyre kel…
MASSENET: Add hát egész művészeted,
Csak semmiképp ne énekelj.
EGYÜTT: A muzsika zengő árjain… etc.
BOUCHARDON: Mennyi ideig is tartott az a boldog, nagy szerelem?
MATA HARI: Három hónapig.
BOUCHARDON: (felkacag, gúnyosan)
MATA HARI: Az egy hosszú, nagy szerelem volt, M. Bouchardon. Jules már öregedő férfi volt ugyan, de igen tartalmas személyiség.
BOUCHARDON: Igen, írtak róla az újságok is annak idején. Maga rendszeresen nyilatkozott a sajtónak, Mme Zelle, nemde?
MATA HARI: Hogyne. Párizs után Madrid, Monte Carlo, Berlin, Milánó is a lábaimnál hevert. Mikor a Scalában léptem fel, azt írta a kritika, hogy Koreográfiái Csoda vagyok. Hogyne nyilatkoztam volna!
BOUCHARDON: (röviden keresgél jegyzetei között) „Koreográfiái Csoda” – itt van. Négy emberem gyűjtötte össze a nyilatkozatait. Egy hétig dolgoztak, napi tíz-tizennégy órát. – Maga rendszeresen hazudozott a sajtónak.
MATA HARI: Ez olyan gyermeteg vád, hogy nem is reagálok rá. – Anna!
ANNA: (bal oldalt megjelenik) Igen, Madame.
MATA HARI: Válaszolj a százados úrnak, kérlek.
ANNA: Igen, Madame.
BOUCHARDON: Mme Zelle rendszeresen hazudozott a sajtónak.
ANNA: A sajtónak az volt a dolga, hogy Madame-ról írjon. Mindig ugyanazt nem lehet írni, megunják. Mindig mást kell írni, akkor a sajtó mindig éhes lesz. Tehát mindig mással kell etetni.
ÁRIA: (ad notam Mozart, Don Giovanni, I. felvonás, Leporello)
Hallja csak meg, a Madame hány helyen is született,1
Hallja csak meg, mindjárt sorolom a helyeket.
Indiában2 három palotában,
Szumátrában öt kicsi kunyhóban,
Celebesznek mind a négy ágán,
Ámde Jáván,
Ámde Jáván, csak ott! húsz helyen,
Húsz helyen.
Volt az apja maharadzsa,3
Volt hercegi származása,
Volt polgári oktatása,
Rítusokba avatása,
Égi titkok csillagásza,
Mérhetetlen a tudása.
Nyilatkoztunk egyre-másra,
Mind befért az újságba.
Az újságíró mind csupa marha,4
Madame tőlük nem jött zavarba.
Hírre éhes locska népség,
írjanak csak, ne is értsék.
Hisz szemétbe dobják másnap,
Nem is jó az semmi másnak,
Száz hazugság egy csokorba,
Ez a tartalom s a forma.
Jó Bouchardon, érti már?5 (ism.)
Minden újság csak hazugság, jó Bouchardon, érti már? (ism.)
BOUCHARDON: A francia sajtó mindenkor híven szolgálta a sárba tiport nemzeti büszkeség ügyét. – Ugyanakkor tudjuk, hogy az angol sajtó a bankárok bábja, az olasz sajtó operai stílusban locsog, az orosz sajtó pedig barbár és kezdetleges. Nem is szólva a német szennysajtóról, mely mániákusan fröcsköli a pöffeszkedő gyűlöletet.
MATA HAR1: Drága Bouchardon, legyen kissé elnézőbb. Nekik is meg kell élniök valahogy.
BOUCHARDON: Megélni? S ezt egy kalandornő, egy kémnő mondja? Aki (paksamétát vesz elő, túrja) 1907-ben Monte Carlóban 210 ezer frank – békebeli frank! – honoráriumot vett fel, de a szállodában az 1500 frankos italszámláját kifizetetlenül hagyta? Nyolc emberem gyűjtötte össze a számláit, két hétig dolgoztak, napi tizenkét-tizenhat órát.
Ária:
BOUCHARDON: Feleségem példásan hű hitves,
Bölcs mértékkel mindig tudja, mit tesz,
Feleségem a legjobb anya,
Takarékos kölnije, szappanya,
S én, mint kötelességtudó
tisztességtudó férje,
Felelős munkám díjaképpen
Számot tartok a tisztes biztos illetményre:
Tudja, mennyit adok haza?
Havi 1500 frankot éppen.
Mindnyájunknak élelmére,
Ruhára és piperére,
Fiunk neveltetésére,
Cselédek fizetésére –
És senkinek sincs panasza!
(Prózában folytatja. Újabb papír) Míg Ön, Mme Zelle, – aki azt állítja, hogy nem kémnő –, 1912-ben Milanóban 300 ezer frank – átszámítva – fellépti díjat vesz fel, amiből két hónap múlva 30 sou-t sem tud felmutatni.
Rövid ária: (Don Carlos, Szabadság-kettős, l. előbb)
MATA HARI: Isten, kinek jóságából örök
Reményre képes az emberi lélek,
Te gyújtottad meg bennem a Művészet szent lángját.
Tehát művészhez méltó módon élek
(Az életnívómról beszélek.)
Ám a pénz,
Melyért a plebs egy életen át güzül vagy könyörög,
A pénz
Előttem puszta sár, lábam rugdalta rög.
BOUCHARDON: Micsoda gőg! Micsoda „művészi” gőg!
Azért valljuk be, Mme Zelle, az igazi művészek nem tekintettek ilyen ájult tisztelettel Önre. Egy Isadora Duncan…
MATA HARI: Isadora, hah! meg az ő görög leplei, haha! Ahol én megjelentem, ott ő csak szürke veréb lehetett, ahová én királynői díszben bevonultam, onnan ő a hátsó kijáraton pucolt el, ájuldozva szégyenében!
BOUCHARDON: No és Gyagilev?
MATA HARI: Bouchardon úr. Ön mégiscsak katonatiszt és úriember. Énelőttem Gyagilevet ne említse! Egy goromba állat, egy barbár! Aki próbatáncot merészel kérni tőlem! Tőlem! Tehetségtelen, nagyképű kókler! Barom!
(Dühöngve kirohan, Bouchardon megfontoltan utána.)
jelenet (az egész színpadon)
(Két új szereplő lép be: Isadora Duncan, alt és Serge Gyagilev, tenor.)
GYAGILEV: Mondja meg őszintén ez egyszer, Isadora: látta már ezt a Mata Harit föllépni?
ISADORA: Előbb maga, Serge.
GYAGILEV: Miért ne? Vagyok annyira férfi, hogy egy ilyen magas, karcsú figurát megnézzek.
ISADORA: Inkognitó ült be?
GYAGILEV: Dehogyis, a legjobb helyre ültem.
ISADORA: Én titokban néztem meg, emeleti páholyból, semmiképp sem láthatott.
GYAGILEV: Az első sor közepére vettem fizetős helyet. Látott is. Azért kértem tőle a próbatáncot. Mert eleve tudom, mit ér.
ISADORA: Mondja már, mert kifúrja az oldalamat: mit ér?
GYAGILEV: Hogy mondják a kacsát olaszul?
ISADORA: Anatra vagy Anitra.
GYAGILEV: Akár az arab némbert Grieg Peer Gynt zenéjében.
ISADORA: Capisco.
(Az Anitra tánca zenéjére Mata Hari paródiát improvizálnak. Nagyon élvezik.)
GYAGILEV: Most balra kidugom a fenekem, a fenekem, szép nagy.
ISADORA: Meghimbálom a kebelem,
A karom meg emelem.
GYAGILEV: Fenekem,
ISADORA: Kebelem,
GYAGILEV: Nyakam is.
ISADORA: Hasam is. (ism.)
GYAGILEV: S a végén villan egy kis pinaszőr,
kis pinaszőr.
KETTEN: És taps!
(Szabadon kezelt szöveggel megismétlik, majd páros táncban el.)
(Üres színpad.)
KÓRUS: (a négy szólam végig együtt)
Fel, németek, fel, németek,
Most vár ezernyi hősi tett!
Refrén: Szívünk szilárd, karunk serény, Velünk a jog s erény.
Fel, franciák, fel, franciák, A múltunk bosszúért kiált.
Refrén.
Fel, angolok, fel, angolok,
A sorsunk most kockán forog.
Refr.
Víg homlokunk, nincs rajt’ ború,
Ez szent, igaz, nagy háború.
Refr.
Egy nagy hurrá, és béke lesz,
Lombhullatásra vége lesz.
Refr.
(Sötét. Első rész vége.)
második rész
Kórus (üres színpad)
SZOPRÁN, ALT, TENOR: Ó, rút a mi bűnünk, s az égre bűzlik,
Az eredendő átok ül azon,
Vérgyilkolás! Százezrek egy rögért,
Melyen a küzdők száma el se fér.
A föld vérmocskos, nincs elég eső
Az üdv egében, hogy tisztára mossa.
BASSZUS: (alatta) A Marne, a Somme, az Isonzo, a Piave.
Ypres, Gorlice, Gallipoli, Verdun, Combral.
Jelenet (a szín közepén és jobb oldalán)
BOUCHARDON: Mme Zelle, Ön az utóbbi tíz-tizenkét évben cinikus erkölcstelenséggel férfiak tucatjait használta fel saját – nyilvánvalóan hírszerzői – céljait elősegítendő. Bizonyítási eljárásomnak ez az egyik legfőbb pontja. Tizenkét emberem négy teljes hétig gyűjtötte az anyagot az Ön férfi-ügyeiről, napi tizennégy-tizennyolc órát dolgoztak.
MATA HARI: Jóságos Isten, miért nem szólt? – Anna!
ANNA: (bal oldalt megjelenik) Igen, Madame.
MATA HARI: Add elő a százados úrnak férfi-ügyeink katalógusát. Parancsolja netán a fényképes leporellót is?
ANNA: Rengeteg csodálatos férfi-ügyünkben én voltam a pihegő, riadt szűz, Madame a bűnös, bűvös asszony. Együtt készültünk fel minden kalandra, melyeket azután Madame lebonyolított. Ujjunk köré tekertünk minden férfit: mi ketten együtt!
Ária (Mozart: Don Giovanni, Leporello, l. föntebb)
ANNA: Hallja csak meg, hogy a Madame hány férfival ágyba bújt,
Hallja csak meg, mindjárt sorolom a típusuk.
Olaszból volt százharminckettő,
Angolból volt kettőszázhárom,
Német úrból háromszáznegyven.
Ám franciából,
Ám franciából egyezer,
Egyezer.
Tőzsér, bankár, kereskedő,
Szenátor és képviselő,
Tőzsdecápa, földbirtokos,
Grófi rangú politikus,
Iparbáró, főminiszter,
Egy sem ér fel egy főtiszttel,
Deli hadnagy, generális
Ágyikónkba jöhet máris.
A bagzó férfi mind csupa marha,
Madame tőlük nem jött zavarba,
Szerelemre éhes népség,
Fizessenek, ne is értsék,
Úgyis szerteszórnák másnap,
Nekünk adják, ne is másnak:
Gáláns kaland nincs hozomra –
Ez a tartalom s a forma.
Jó Bouchardon, érti már?
A szerelem jövedelem, jó Bouchardon, érti már?
(El.)
BOUCHARDON: (egyenruhában) Érti a jó Bouchardon, csak hozzáteszi, hogy a szerelem információ is, a férfiakat a kémtevékenység érdekében is ki lehet használni.
MATA HARI: Kémtevékenység? Az, amit én csináltam? Szerettem a férfiakat. A tiszteket különösen. Bármikor szívesebben voltam egy hitelbe mulató tiszt, mint egy dúsgazdag bankár szeretője. Bár az én ágyamból ez is, az is megelégedetten, önbizalommal tele mászott ki. De azért az egyenruha mégiscsak más. Arietta (Verdi, Don Carlos, Szabadság-kettős l. föntebb)
MATA HARI: Isten, kinek jóságából örök
Reményre képes az emberi lélek,
Te gyújtottad meg bennem a Művészet szent lángját.
Ha egy kemény férfi vagy egy fess kölyök
Termetén uniformis feszül, én tűzben égek.
Az egyenruha a hímség maga, a férfi-gőg –
Erre tanított engem a Művészet,
A szent lángú Művészet.
BOUCHARDON: Idehallgasson, Mme Zelle!
Az én feleségem példásan hű hitves…
MATA HARI: (gúnnyal folytatja) Bölcs mértékkel mindig tudja, mit tesz,
BOUCHARDON: Feleségem a legjobb anya!
MATA HARI: Tisztes kölnije, tisztes szappanya…
BOUCHARDON: A fene egye meg! Hány éves maga?
MATA HARI: Harmincegy.
BOUCHARDON: Negyvenegy! És még mindig kell magának? Ez az orosz százados most meg?
Szerelmi kettős (a szín bal oldalán, ahová Mata Hari átmegy; Basszus mint Vadim, orosz századosi egyenruhában)
KETTEN: A véletlen gyümölcse volt
A mi izzó, nagy szerelmünk,
S ha vészes lángja fellobog,
Égjünk el benne együtt.
VADIM: Sok langyos édesség után
Üdít a keserű csók.
MATA HARI: A szégyellt rosszat elhagyom,
S tebenned vágyom a jót.
Lenyűgöz fess egyenruhád,
Elbájol ifjú termeted.
VADIM: Varázsos táncban szállanék
Csak veled, csak veled, veled!
Az unott régit elhagyom,
Felgyújt e keserű csók.
MATA HARI: A rossz elmúlt, megsemmisült,
Megleltem benned a jót.
BOUCHARDON: Ezek szerint ő lenne Vadim Maszlov?
MATA HARI: Százados úr… Milyen fessen áll ez az egyenruha… Rögtön másképp tudok szólni Önhöz.
BOUCHARDON: Nemrég csináltattam. Úgy éreztem, erősítené a bizalmat.
MATA HARI: A kettőnk közötti bizalmat, igen. Bár én a meghittség szót használnám. Hisz mióta itt vagyunk, összezárva…
BOUCHARDON: (elvarázsolódik lassan) Két hónapja…
MATA HARI: Már nincs is titkunk egymás előtt…
BOUCHARDON: Szinte…
MATA HARI: Százados úr, drága, amit kérdezett…
BOUCHARDON: Kérdeztem…?
MATA HARI: Így, egyenruhában erősebben kitetszik… Bár Ön házasságban él…
BOUCHARDON: Húsz éve…
MATA HARI: … egy példásan hű asszonnyal…
BOUCHARDON: … mégis…
MATA HARI: … a szenvedély képessége nem vész ki az emberből… A parázs izzik… Önben is…
BOUCHARDON: Izzik…
MATA HARI: Ön is képes lenne…
BOUCHARDON: őrültséget elkövetni… Valakiért…
MATA HARI: … amiként például én az én Vadimomért.
BOUCHARDON: (vége a varázslatnak) Sárló kanca! Tüzelő vén szuka!
MATA HARI: Hát nem érti? Nem értett meg? Nem fogta fel, hogy Vadim más?
BOUCHARDON: Más? Mi más maguknak? Nők! Nők!
NAGYÁRIA:
Egész életük orcátlan hazugság,
A férfiaknak lerágják a húsát.
Persze előbb pihegnek szűzileg,
Orcájuk forró, kezük langymeleg.
S mikor a férfi szenvedélytől kába,
Gúzsba kötik, befogják az igába,
S élete hossziglan szívják a vérét,
Ifjonti vétke így nyerje el bérét.
És közben végig árad panaszuk,
Mártír-asszonyként sajnálják maguk.
Igazat rajtuk keresve se lelni,
A színük kence, púder,
Az illatuk kölni.
Formájuk, melytől a férfi édent várna,
Itt fűző, ott párna.
Majd évek múltán nem hat a ravaszság,
A fondorlat magát leplezi le,
S ott áll pőrén az igazság,
De már mit kezdjünk vele…
A karjuk sonka,
Combjuk egy tigrisnek kétnapi munka,
Dekoltázsuk csöcs, lecsüggő, duzzadt,
Önnön súlyát cipelve izzad,
Csípejük, melytől gyöngy a gyöngyalak,
Hatalmasra hízott valag,
S mikor a szabadulásnak a hamis
Álma is
Végképp messze tűnt,
Fölismerjük véres, gyilkos természetük:
Mert hajdani vágyaink hajdani temploma
Csak egy vérszomjas, szőrös – piha, Mi más:
Vérszomjas, szőrös, gyilkos – piha.
MATA HARI: Maga nem férfi!
BOUCHARDON: Nem azért vagyok itt, hogy férfi legyek. Azért vagyok itt, hogy a Francia Köztársaságot egy veszedelmes kémnőtől megvédjem.
MATA HARI: Maga nem ember!
BOUCHARDON: Hiába hiszterizál. Az egész titkosszolgálat tudja, hogy már tavaly jelentkezett Ledoux tábornok úrnál.
MATA HARI: Felajánlottam szolgálataimat a Francia Köztársaságnak, mely szívem szerint második hazám.
BOUCHARDON: 1 millió frankért?
MATA HARI: (hallgat)
BOUCHARDON: 1 millió frankot kért, előre! a francia Titkosszolgálat főnökétől. Megáll az eszem.
MATA HARI: (hallgat, majd a háttérben eltűnik)
ANNA: (jobbról belép) Drága százados úr,
A Madame erről nem beszélhet,
Ez sértené a rá oly jellemző szemérmet. (Bouchardon nevet)
A Madame-nak ugyebár múltja van. (Bouchardon nevet)
S vegyük tekintetbe azt is,
Hogy a Madame már nem bakfis. (Bouchardon nevet)
De ne hánytorgassuk úntalan.
Míg viszont Maszlov százados úr
Ifjúi kora nemesi származással párosul. (Bouchardon bólint)
Százados úr, ez egy gyönyörű szerelem,
És vagy házasság lesz a vége,
Vagy a kettős sírverem. (Bouchardon: Ah! Ah!)
Ám útjában áll a család büszkesége:
Minthogy nem hajadon hercegnő a Madame,
Sine qua non a hercegnői hozomány. (Bouchardon bólint.)
Ezért vállalta a drágám, hogy kémkedni fog.
Ezért kérte azt az átkozott milliót.
BOUCHARDON: Mlle Anna, köszönöm az értékes felvilágosítást.
(Anna el, Mata Hari újra a színen.)
Látja, Mme Zelle, ez a vallomás legalább ezer frankot megér – békebeli árfolyamon. Ami adatot viszont Ön nekünk szállított, az tizedannyit sem. Az ellenségnek nyilván odaadóbban dolgozott.
MATA HARI: A németeknek? Én?
BOUCHARDON: Már 1907-ben egy német bankár – tartalékos ezredes – vett Önnek házat itt Párizsban. Be is bútoroztatta, méghozzá keleti stílusban. Gondolom, az Ön első, madridi bevetése is hasonlóképpen eredményes volt.
Jelenet (a szín bal oldalán)
(Basszus mint von Kalle, német tiszti egyenruhában)
KALLE: (kezdi kigombolni a zubbonyát, s dalol)
A pillanat gyümölcse volt
A mi forró, nagy…
MATA HARI: Várjon még azzal kissé, kedves von Kalle. Beszélgessünk.
KALLE: Kérem. Miről?
MATA HARI: Ön ugyebár a flottánál szolgált, mielőtt ide helyezték?
KALLE: Harcoltam Jütlandnál, megsebesültem, ide helyeztek attasénak.
MATA HARI: De bizonyára nem szakította meg kapcsolatait kedves régi tiszttársaival.
KALLE: Rendszeresen levelezünk.
MATA HARI: És mi hír a tengerekről?
KALLE: Csak nem hadititkokra kíváncsi, drágám?
MATA HARI: A magamfajta nő roppant kíváncsi természetű.
KALLE: Gyönyörűségem, csak nem hivatásszerűen kíváncsiskodik?
MATA HARI: Drága von Kalle, ha arra gondol, hogy bizonyos Ledoux úrral rendszeresen találkoztam Párizsban… Tudja, kire gondolok.
KALLE: Hogyne!
MATA HARI: Igen, összejártam vele. Hevesen ostromolt, s én engedvén az ostromnak vállaltam a hivatásszerű kíváncsiskodó szerepét.
KALLE: Ejnye-bejnye, gyönyörűségem, most kötelességem volna Kegyedet megfenyíteni.
MATA HARI: Hamarosan kipróbálhatja rajtam a vesszejét, drága von Kalle, de közben se feledje: nekem Németország a szívem szerinti második hazám.
KALLE: És az a bizonyos Ledoux úr?
MATA HARI: Őt etetnem kell, hogy kezes maradjon.
KALLE: Azzal óhajtja etetni, amit tőlem kap?
MATA HARI: Fölöttébb tartalmas és kielégítő viszontszolgálatok fejében.
KALLE: Kérdezzen, gyönyörűségem.
MATA HARI: Jütland után a német tengeralattjáróké a főszerep?
KALLE: Igen.
MATA HARI: Milyen erőt képviselnek?
KALLE: Iszonyatosat. Acélblokádot építünk az éhhalálra ítélt Anglia köré. – Megfelel?
MATA HARI: Meg, drága von Kalle. Hallja a viszontszolgálatot. Az orosz és az angol keleti hadtestek Törökország ellen készülnek döntő offenzívára. A fölfegyverzett arab törzseket sorozatos fölkelésekre uszítják. Titkos koncepciójuk a döntő keleti győzelem; s a keleti hadszíntér pacifikálása nyomán az ottani haderő nyugatra irányítása. Amihez az Ön tengeralattjáróinak is lesz szava, persze.
KALLE: Persze.
MATA HARI: Megfeleltem?
KALLE: Meg, gyönyörűségem. Hanem a vesszőzés még hátravan!
MATA HARI: Remegve várom.
(Vetkőznek. A szerelmi kettős dallama átvezet a következő jelenetbe.)
(Középen és jobb oldalt. Bouchardon már civilben.)
BOUCHARDON: Ezek után maga még tagadja a vádat?
MATA HARI: Ezek után maga még fenntartja a vádat?
BOUCHARDON: Mme Zelle, gondolkodjék kérem. Másnap délben 5000 frankot vett át von Kallétól.
MATA HARI: Nem szégyellnek ilyesmit kilesni?
BOUCHARDON: Nem kellett leselkednünk. Kitűnő emberünk van Berlinben. Von Kalle nem a zsebéből fizette a kegyed honoráriumát.
MATA HARI: Egy katonatiszt…?
BOUCHARDON: Hanem a követségnek az adatszerzésre, azaz kémkedésre elkülönített költségvetéséből. És hogy igazolja a kifizetést, H-12 kódjellel bekönyveltette magát a német ügynökök, azaz kémek központi katalógusába.
MATA HARI: Ez a von Kalle nem gentleman, hanem canaille.
BOUCHARDON: Minden boche canaille.
MATA HAR1: De hát ez ostobaság! Én nem vagyok kém, sosem voltam! Ez egy idétlen bohózat!
BOUCHARDON: Ráadásul volt egy amszterdami akciója is.
(A szín elsötétül. Bal oldalt az amszterdami követség szobája. Basszus mint von Kalb0e, német tiszti egyenruhában, találkára készülődik. Jobb oldalt megjelenik Tenor mint Grant, Sherlock Holmes-jelmezben, kezében hosszú távcső.)
GRANT: írja, Watson. Mesterien kiépített harcálláspontomból módomban áll vizuálisan megfigyelni Clara Benedixnek von Kalbe német katonai attasénál tett magánlátogatását. Megfigyelési eszköz: a brit flottánál rendszeresített tengerészeti látcső. Sajnálatos módon távhallgatási eszköz nem áll rendelkezésemre. Javaslom kidolgozását.
(Közben Mata Hari megérkezett.)
VON KALBE: (átkarolja, és megpróbálja ruháját a nyakánál kigombolni. S a vágytól rekedten dalol.) A pillanat gyümölcse lesz… gyümölcse lesz…
MATA HARI: Édes kisfiam, maga azt sem tudja, hol a kapocs!
GRANT: Clara Benedixet von Kalbe vonakodó parancsteljesítésért fenyítésben – szúrja be, Watson, enyhe fenyítésben – részesíti.
VON KALBE: Akkor majd maga… Ha remélhetem…
MATA HARI: Drága kisfiam, hány éves maga?
VON KALBE: Huszonegy.
GRANT: Éles szóváltás. Clara Benedix elismeri a rangidős von Kalbe fölényét.
MATA HARI: És még szűz, ugye?
VON KALBE: Gyönyörű, drága, édes, én belepusztulok, ha nem… Mit kínáljak, hogy beavasson a misztériumba?
MATA HARI: Meséljen a tengeralattjárókról.
VON KALBE: Iszonyatos erő. Acélblokád Anglia körül.
MATA HARI: Hány darab van?
VON KALBE: Háromszáz.
MATA HARI: Ebből a blokádban?
VON KALBE: Százötven.
MATA HARI: A többi?
Arietta: (Leporellóból)
Olasz vizeken 50,
Török vizeken 50,
Déli vizeken 50,
Ám a blokádban 150,
150.
(Mata Hari az asztalnál jegyzetel, von Kalbe megbabonázva kering körülötte.)
GRANT: Clara Benedix láthatatlan tintával tételről tételre följegyzi von Kalbe titkos utasításait.
MATA HARI: Édes kicsi von Kalbe, maga egy drága fiú. Kezdődjék hát a beavatás.
(Vetkőzik és vetkőztet: saját kabátkája, von Kalbe zubbonya.)
GRANT: Clara Benedix szóbeli parancsra saját testén fogja elrejteni a láthatatlan tintával följegyzett titkos utasításokat.
(Mata Hari blúza, von Kalbe inge. Mata Hari cipője, von Kalbe csizmája.)
GRANT: Meglehetősen habozva dolgoznak az optimális rejtekhely kialakításán.
(Mata Hari leveszi és az ablakra akasztja a szoknyáját. A szín bal oldala elsötétül.)
GRANT: Ez a Clara Benedix maga az ördög! Telepatikus úton megérezte, s egyetlen virtuóz akcióval meghiúsította a vizuális megfigyelést!
(A szín bal oldala is elsötétül.)
(Középen és jobb oldalt)
BOUCHARDON: Von Kalbe másnap délben 20 000 frankot fizetett ki magának.
MATA HARI: (magában) Bohó kölyök, el volt ragadtatva.
BOUCHARDON: Ugyanúgy a kémkedésre elkülönített követségi pénzből, a Berlinben immár nyilvántartott H-12 kódjelére könyvelve.
MATA HARI: Ezek összebeszéltek? – De hát én nem Németországnak dolgoztam, hanem maguknak! Beidéztetem Ledoux-t, botrányt csinálok, szégyelljék magukat!
BOUCHARDON: Drága Mme Zelle, ne küszködjék, nincs értelme. A front mögötti csapatok forronganak. Ha Pétain marsall az egyik zendülést elfojtja, egy héten belül kitör a másik. A maga ügye, ha jól felfújjuk, többet használ, mintha minden alakulatunkat megtizedelnénk. Jövő héten tárgyalás, valljon be mindent, legyen alázatos, azt talán beszámíthatjuk enyhítő körülménynek.
MATA HARI: Nem vallok be semmit! Küzdeni fogok! Vadim írt, a kórházból, sebesülten fekszik, a maguk oldalán ontotta vérét! És szeret!
Ária (Bal oldalt)
BASSZUS MINT VADIM: A szorgalmas kémvadász franciák
A kórházban többször is fölkerestek,
Volna-e kedvem úgy vallani rád,
Hogy adatokkal okozzam a veszted.
Ha ellened gyűjtenek adatot,
Az urak ne kereskedjenek nálam,
Én adatot csak arra adhatok,
Hogy polgári hűséged makulátlan.
Szerelmem!
Vágyakozom utánad!
Lassan, finoman venném le a ruhádat,
Csodálatos tested
Csókjaimból kapna takarót,
Ha vesznem kell, vesszek,
A te szádról vigyen halálba a csók,
S ha élnem kell, csak azért esdek,
Hogy általad nyerjem el a legfőbb földi jót.
(Középen és jobbra)
BOUCHARDON: Drága Mme Zelle, a dolog roppant kínos, számomra is, hisz kényszerű együttléteink során bizonyos rokonszenv mégiscsak kialakult kettőnk között. Elnézését kérem, voltaképp a szolgálati szabályzat nevében. Melynek II. 2. pont 2. bekezdése úgy rendelkezik, hogy a titkosszolgálati őrizetes postája tíz heti pihentetés után kézbesítendő.
MATA HARI: Hogy…?
BOUCHARDON: Ez egy április 2-i levél. Vadim Masloff ezredes úr – előléptetés történt – e hó 10-én megnősült. A két család kölcsönös örömére; részben az előléptetés is ennek köszönhető.
MATA HARI: (hosszú szünet után) Csináljanak, amit akarnak. (El)
Arietta
BOUCHARDON: Nem tudom. Nem tudom.
Meg kellett, hogy legyen.
A Köztársaság mindenekelőtt.
Hanem…
Mintha fájna a szívem.
Szánakozom?
Egy ilyen némberen?
Akit csak megvethetek – mint céda nőt?
És ha több?
Ha hibás az ítéletem?
Ha művész?
Az már nem az én dimenzióm.
A művészetet föl nem foghatom.
(A tárgyalás a teljes színpadon)
(Basszus mint Clunet ügyvéd, reszketeg aggastyán; Tenor mint Bouchardon: hallgat; Kórus, mint mindig, a színen kívül, az Esküdtszék hét egyenruhás bábu.)
MATA HARI: Nem vagyok kém.
Művész vagyok.
Művészetem egyszerű, szerény
És roppantul természetes dolog.
A tánc: költemény,
Melynek szavai a mozdulatok.
CLUNET: Mennyi szépség!
Mily tehetség!
Jaj, ne bántsák!
MATA HARI: Nem vagyok kém.
Egy ártatlan, természeti civilizáció
Gyermeke vagyok.
Az európai női életforma
Filozófiánk szerint természetellenes.
Itt a festék, a paróka, a fűző a norma,
Ami ártalmas és csöppet sem kellemes.
A társalgás üres,
A bók, az udvarlás mindig hazug.
Ahol én születtem, a nőnek természetes munka –
Szabás, varrás, vadászat, főzés –
Bölcs oktatás
És magasabb filozófia jut.
CLUNET: Mennyi mélység!
Mily bölcsesség!
Jaj, ne bántsák!
MATA HARI: Nem vagyok kém.
Francia hazám katonája
Maradok holtomig,
De ha a németekből
Ki akartam szedni valamit,
Meg kellett játszanom,
Hogy őket pártolom,
Ez volt az ára.
Minden felderítő így csinálja.
Azt a kalapszámlát pedig,
Amit Hágából küldtek utánam –
Micsoda förtelem –
Még akkor és ott
Kifizettem az utolsó garasig!
CLUNET: Tiszta nyíltság!
Semmi kétség!
Jaj, ne bántsák!
MATA HARI: Nem vagyok kém!
De nekem köszönhetik,
Hogy a nyugati fronton megszilárdult a helyzetük.
A németekkel én hitettem el,
Hogy az angol–francia
Stratégia
Keletre összpontosít,
Ezért vesztegel
Százötven tengeralattjárójuk,
Török vizeken,
Déli vizeken,
Ezért tört meg az Anglia köré vont blokádjuk,
Ezért nem halt éhhalált Anglia!
KÓRUS: Az esküdtszék ítélete:
Bűnös.
A bíróság ítélete:
Halál.
MATA HARI: Lehetetlen! Lehetetlen!
CLUNET: Egyetlenkém, szép szerelmem!
Csak húsz évvel ifjabb volnék,
Erre karddal válaszolnék!
Egyetlenkém, szép szerelmem,
Bús magányra ne hagyj engem!
Börtönödből szabadítlak!
Csak húsz évvel volnék ifjabb…
Mily gonoszság!
Mily galádság!
Jaj, ne bántsák!
MATA HARI: Lehetetlen… lehetetlen…
(Ismét belép Isadora Duncan, alt és Serge Gyagilev, tenor.)
ISADORA: Állítólag nagyon szépen viselkedett. Bár a börtönben sokat félt, és folyton a föllebbezéseit meg a kegyelmi kérvényeit fogalmazta. Az a két apáca úgy megszerette, hogy hangosan zokogtak, mikor a kivégzők elé indult. Még ő vigasztalta őket.
GYAGILEV: Aha… Hallotta a legújabbat? Mata Hari megáll a kivégzőosztag előtt, és elkezd vetkőzni. Csönd, a vezénylő tiszt dermedten áll, csak áll. Egyszerre Mata Hari összeesik. Az orvos odasiet. Meghalt. Szíven lőtte egy lepattanó sliccgomb.
ISADORA: Fi done, Serge. Ez ízetlen volt. Mauvais gout. Egyébként is, a maga sliccgombja nem sok kárt tett volna benne.
GYAGILEV: Ki tudja, szép magas figura volt… – Hallotta, hogy már el is árverezték az ingó vagyonát?
ISADORA: Ingatlana, banki letétje?
GYAGILEV: Egy centime se.
ISADORA: És mennyit hozott az árverés?
GYAGILEV: 14 251 frank 65 centime-ot.
ISADORA: A lánya örökölte?
GYAGILEV: Nem sokkal élte túl az anyját: agydaganat.
ISADORA: A volt férje?
GYAGILEV: Áh. A francia állam: perköltség.
ISADORA: Szegény kis Anitra. Jobb sorsot érdemelt volna.
GYAGILEV: (a közismert olasz dallamot gyászdallá transzponálva énekli)
Egy kis kíváncsi kacsa
Csak tegnap reggel jött haza.
ISADORA: (vele énekli tovább) Mert elvitte a nagyliba
A Hangliba,
És ebből lett a nagy tragédia.
Mert másnap reggel, nahát,
Levágták a kis kacsát,
Megkopasztották, megsütötték és megették.
Hát ki látott ily tragédiát?
(Esetleg lassú táncmozdulatokkal; majd el.)
(A négy főszereplő ismét beáll az operai hagyomány szerint)
Kvartett (ad notam Donizetti: Lucia di Lammermoor, mint az elején)
SZOPRÁN: Lángelméjű, mély tehetség,
SZOPRÁN, BASSZUS: Száz kalandú, bűvös asszony,
SZOPRÁN: Lelki fenség, tiszta szépség,
BASSZUS: Szépség.
SZOPRÁN: Bátran halt meg, szívszakasztón.
BASSZUS, SZOPRÁN: Éhes férfi-vágyak tárgya,
BASSZUS: Izzó éden volt az ágya,
BASSZUS, SZOPRÁN: Táncos csípeje elvarázsolt,
BASSZUS: Ő maga volt a Csók.
TENOR, BASSZUS: Sarlatánság, rossz középszer,
TENOR: Talmi hírnév, hosszú lárma,
SZOPRÁN: Hírnév!
TENOR, BASSZUS, SZOPRÁN: Villa, kastély, bunda, ékszer,
TENOR: Ismeretlen sírba zárva.
ALT: Lelkem mélyén voltam fenség,
SZOPRÁN: Fenség…
ALT: Zaj, siker közt idegenség,
SZOPRÁN: Siker!
ALT, TENOR: Mennyi handa-banda – kár volt
ALT: Csak remélni a Jót.