MAGYAR GÉNIUSZ
2012 február
A Balatont kell meggyarapítani – íme a módszer –
Hadd mondhassa a Gróf, hogy TENGERRE, MAGYAR!
Kevélyen ül sasfészkén a királyi palota. Kevélyen tekint le a folyamra, melyet a Magyar Géniusz tengerré duzzasztott. Ne kezdődjék most a kicsinyes károgás, hogy mi lesz Pesttel. Majd jár a komp. Ráadásul, ha a török a Boszporuszra másfél kilométer hosszú hidat emelhetett, a magyar nemzeti géniusz majd ver új hidat, kétszer olyan hosszút, kétszer olyan erőset, a lába pedig a Boldogasszony segélyével sáraranyból lészen.
A régi hidakat meg majd bevontatjuk a Krisztina alagútba.
Ám ha hazánk nemzeti géniusza ily csodákra képes, új feladat várja a tettek mezején. Parányi páros gyöngyszemként hullatta a Teremtő a Bakony és Somogyország közé a Balatont. Melyet eddig csak a felhőfaló öntetszelgés nevezett magyar tengernek. Nosza, Nemzeti Géniusz, előtted a pálya, tettre föl! Szélesedjék a mi páros gyöngyszemünk igazi tengerré! Váljék valóra a Legnagyobb Magyar álma!
Nemzetközi Gyermekév
Vajon ember-, vagy óriásgyermek épít homokvárat törpe királyi palotánk elé? A perspektíva éppoly csalóka, mint a regényből sejthető arányok: Liliput és Brobdingnag két külön rész, előbbi Gulliverhez képest törpe, utóbbi Gulliverhez képest óriás.
Mivel a királyi palota a gyermek munkálkodásától láthatólag békében élheti a maga életét, én inkább a visszatért Gulliver kislányára tippelek. A brobdingnagi kölyök valószínűleg a palota hegyébe halmozná a maga várát, és kacagva figyelné kétségbeesett emberhangyai futkosásunkat.
De találhatunk a képben jelképi jelentést is. Gyermekkorom kedves könyvére[1] rímelve lehetne a címe: Hogyan lesz a gyermek óriás. A gyermeket ugyanis nem kötik a realitások, bármikor képes parányinak vagy hihetetlenül nagynak látni magát. Aztán felnő, és valódi méreteit tudomásul véve bevonul – adott esetben – a királyi palotába könyvtárosnak, olvasónak, teremőrnek, képnézegetőnek. Unalmas felnőttnek.
Vagy ahogy Madách írja: „Nem messiás-é minden újszülött, Fénylő csillag…[2]
-
Iljin-Szegál: Hogyan lett az ember óriás – Szikra, 1950 ↑
-
„S csak későbben fejlik a szokott pimasszá.” ↑