MERÜLŐ NOVEMBER

Merülök.
Egyre sötétebb hasíték a napok
között, az ősz kifordíthatatlan zsebeiben
kutatok öngyújtó után,
roráté piszkossá tüsszögött felhők
mögött, újságpapír-zörgés, a reggel
kovakő napért könyörög.
Begyújtok, lassan melegszik
át a szoba, fényesedik
a délelőtt. Teagőz,
mosatlan üvegpoháron oszló köd,
látszik leheletem az utca fölött.
Merülök. Tíz órakor

van dél, este nyolc
délután négykor. Felegyenesedik
a lámpa, fotelból kapcsolgatom
a napszakokat. Nyújtózom
az idő hajába túrni,
őszülő hajtincsek helyett
hófehér szakállszálak.
Emberszabású változás,
az időjárása lassul,
az állatöv csatja épp a következő
lyukba talál be,
rövid hónap hosszú havazás előtt.
Fordulok, térülök.
Fiatal nap az őszi fák
csontjaival játszik.
November vagyok.

kép | shutterstock.com