AZ ING
Mikor a barátaink szóvá tették, hogy rosszul gomboltuk be, arrogánsan válaszoltunk, hogy ez direkt ilyen. Nekünk ne mondja meg senki, hogyan kell egy inget viselni. Mi nem követjük a szüleink rossz mintáit. Ez a miénk: vagány, újhullámos, friss, ropogós. Pár hónap után kicsit kényelmetlennek éreztük, de lesepertük, mintha az anyagra tapadt apró szösz volna. Amikor már esténként frusztráltan aludtunk el, és idegesen ébredtünk, megoldást kellett rá találni. Hosszas tanakodás után fogtuk a hatalmas, piros ollót, és lenyisszantottuk az alsó csücsköt, így az ing alja szimmetrikus lett. Újra kényelmesen viselhettük. Kézen fogva jártunk a világban, boldog mosollyal az arcunkon. A felső plusz gomb is zavart, de a kiálló anyagot minden reggel kávézás közben precízen levasaltuk. Egy álmos hétvégi napon véletlenül elmaradt a felső sor lesimítása. Egész nap fityegett, és birizgálta a bőrünket. Többször odanyúltunk, lapogattunk, hajtogattuk, dugdostuk, de nem maradt a helyén. Újra és újra előbújt. A nap végén fogtunk egy szikét és dühösen kivágtuk a felesleges részt. Meglepően jól nézett ki így is az ing. Jobbra-balra forogtunk a tükörben és csodáltuk magunkat. Idenézz, Világ, így kell ezt csinálni! Leszámolunk az ezeréves tradíciókkal! Kívülről hagyományos ingnek tűnhet, de közelről látszik igazán az egyedisége.
az utolsó öltés után
Idillien teltek a napok, utazgattunk és figyeltünk másokat, hogyan viselnek inget. Spanyolországban egy hosszúra nyúlt borkóstoló után szemlesütve, zavartan megállapítottuk, hogy talán nem hülyeség minden hagyomány, próbáljunk meg valamit hasznosítani. Ha már klasszikus inget akarunk, akkor szépen be kell szegni a levágott részeknél a varrást. Szakkönyveket olvastunk, videókat néztünk, sok munkaóra során nagyon lassan és óvatosan haladtunk a kiigazítással. Vérző ujjaink elgémberedtek, szemünk elfáradt, hátunk megfájdult, de kitartóan javítottuk a hibákat. Az utolsó öltés után vettük észre, hogy az ujjak csálén állnak. Egymást hibáztattuk, hogy ki mit rontott el, ki mit vállalt és mit nem tartott be, ki mit alakított át, mit varrt össze és/vagy szakított el véletlenül. Végre mertünk segítséget kérni, és beiratkoztunk egy varrótanfolyamra. Szorgalmasan jegyzeteltünk az órán, lelkesen elkészítettünk minden házi feladatot. Megtanultuk a fűző-, a hurok-, és a láncöltés helyes használatát, hazai és külföldi, régi és új szabásmintákat nézegettünk. A zsebet is új helyre varrtuk, a gallért is átalakítottuk. Mutattuk a barátainknak az új ingünket. Hitetlenkedve nézték, és óvatosan megjegyezték, hogy ez nem ing, inkább egy nyári strandruha vagy pizsama, esetleg rabruha. De, ing, erősködtünk, túl sok Unicumot ittatok, nézzétek meg jobban. Ez egy hosszú ujjú lenvászon ing, aminek van kemény gallérja, hímzett zsebe, több apró gombja, díszes mandzsettája. Ők a fejüket csóválták, hogy ez nem ing, nem is egyforma hosszúak az ujjai, a zsebek a hasánál és az oldalánál vannak, a gallér keskenyebb és rövidebb, a gombok nincsenek egyenlő távolságra egymástól, az egyik oldal karcsúsított, a másik nem. Sértetten otthagytuk őket.
Hazafelé a Plázánál megláttunk egy csálé, röhejes ingszerűséget, együtt röhögtünk, hogy kik ezek a lúzerek? Ahogy közeledtünk a Plázához, minden lépéssel ismerősebbnek tűnt az ing, majd megálltunk a hatalmas üvegfal előtt, és némán bámultuk magunkat. Felidéztük a varrótanfolyamon tanultakat, hogy akkor mit hogyan kellene változtatni, hogy valóban ing legyen, esetleg ezt tegyük el alvósnak, és kezdjük elölről az egészet új anyaggal? Lábunk elgyengült, torkunkat gombóc szorította, vállunkra nehezedett az elmúlt hét év minden súlya. Leültünk a telihold megvilágította koszosszürke térkőre, és egyszerre mondtuk ki, hogy fáradtak vagyunk. Nem az Unicumtól, hanem az átalakításoktól. Igen, az elejétől rosszul gombolt, és már hiába gomboljuk újra, annyit alakítottunk az ingen, hogy semmire sem jó. Hiába varrtunk zsebet a rúzs- és olajfoltokra, és próbáltunk belőle rendes inget csinálni, a kezdetektől halálra ítélt volt. Elköszöntünk a szerethető, páratlan, kivételes, mégis hasznavehetetlen ingünktől. Feltápászkodtunk, könnyeinkkel küszködve kihámoztuk magunkat az ingből, amit azonnal felkapott az erős északi szél, és tovarepített. A derengő hajnalban te jobbra indultál, én balra.