Merkószki Csilla

A RAJZ

FORDUL A KOCKA

A RAJZ

Ahogy pakoltam össze a cuccaidat találtam egy grafitrajzot. A szülinapomra készítetted magadról. Az első portréd. A bezártság második hónapjában kezdtél festeni, rajzolni komolyabban. Szerinted nem sikerült jól, nekem tetszett. Minden közös emlék szerepelt rajta. A rajz készültekor még volt szakállad és hajad, azokat leradíroztam, mert úgy sokkal jobban nézel ki. Nézegettem a képet, és azon gondolkoztam, ki ez az ember, akihez kilenc évvel ezelőtt hozzámentem.

Leradíroztam az ujjadról a karikagyűrűt, már nem hordod egy ideje, ahogyan én sem.

Az alkarodra tetovált esküvői dátumot áttetováltattad, itt radírmorzsalék lett belőle.

kedves gesztus

Aztán jött a félmaraton logója, amit együtt teljesítettünk. Hiába próbálkoztam, nem tudtam elfelejteni a rajt előtti veszekedésünket, ami abból indult, hogy bemelegítés közben találkoztam egy régi kollégámmal, a véletlen találkozás örömére váltottunk pár szót, és mondta, hogy épp pénzügyest keres a cég, tudja, hogy jó vagyok, adjam be a CV-met, majd búcsúzáskor megöleltük egymást. Miután hallótávolságon kívül került, kérted, hogy menjek oda hozzá, és mondjam meg neki, hogy ne ölelgessen, mert férjnél vagyok, és reméled, nem akarok ott dolgozni, ahol ez a bájgúnár. Mivel erre nem voltam hajlandó, te akartál odamenni hozzá, hogy más feleségét ne tapogassa. Könyörögtem, hogy ne csinálj balhét, ez semmiség, csak egy kedves gesztus, nem tapogatott, csak megölelt, és ha ennyire zavar, nem küldöm el az önéletrajzomat, koncentráljunk inkább a versenyre, erre készülünk három hónapja, ne rontsd el. Elrontottad. Ez is rólad szólt. És maradtam a lélekölő hivatalban, méltatlan fizuért, és alkalmi plusz munkákat vállaltam.

Milyen szép gitárt rajzoltál az öledbe! Mennyit dicsekedtél, hogy milyen dalokat tudsz játszani, és nekem egyszer sem gitároztál, mert azt ki kell érdemelni.

Egyik füled mögött egy ecset, másik mögött egy ceruza, ezek sem maradhattak. A karatén alatt én biztattalak, hogy kezdj el festeni, váltsd valóra a gyerekkori álmodat, majd pár hete részegen azt vágtad hozzám, hogy semmiben nem támogattalak. Az első kiállításodra kérted, hogy ne menjek, mert a szüleid is ott lesznek, és nem akarsz feszkót, most, hogy újra beszéltek. Hogy ők állítottak választás elé ismét, vagy te nem akartál egy légtérbe engedni minket, nem számít. Anyádat választottad, aki mindig a kezedre ütött, ha festettél vagy rajzoltál gyerekkorodban. Meg apádat, akinek a szülői szerep abban merült ki, hogy a kocsmából hazaérve összevert. Úgy látszik, az nem támogatás, hogy csináltattam neked egyedi festőállványt, és hogy a gyerekszobának szánt félszoba lett a műtermed. Ahogy az sem kellő támogatás, hogy a különmunkámért kapott pénzből nem nyaralni mentünk, hanem olajfestéket és vásznakat vettél.

vecteezy pencils on hand drawn academic drawing of male lip 10832462

A kép bal oldalára aprólékosan megrajzolt Európa térkép minden utazásból csak a rossz emléket hozza elő belőlem. Hogy Egerben a hasad ment, így semmit nem láttunk a városból, Máltán első nap leégtél és napszúrást kaptál, és négy napon keresztül ápoltalak, Bécsben felhúztad magad, hogy a panda látványetetéséből semmit nem látsz a tömegtől, és ott hagytál, Zakopanéban első nap beázott a cipőd, és utána nem hagytad el a szobát. Párizsba nem akartál menni, mert már mással jártam ott. A befizetett erdélyi körutat az indulás előtti héten mondtad le, mert szerinted nem túlórázok, hanem megcsallak.

lesütött szemmel

A velencei pólódat is kiradíroztam, mert a karnevál ideje alatt végig dünnyögtél, hogy ez egy kalap szar, mit vannak úgy odáig az emberek, mit vigyorog mindenki. Hiába nem értették a jelmezbe bújt emberek a magyar káromkodásodat, mégis szégyelltem magam, és végig lesütött szemmel kullogtam melletted. Tudtam, hogy azért van, mert érkezés után a kávézóban az pincérrel beszélgettem, aki történetesen férfi volt, és te egy szót nem értettél az egészből.

Az állandóan duzzogó szemedet sem bírtam nézni, ahogy az orrodat sem, ami menetrendszerűen vérzett, amikor évente egyszer csajbuliba mentem.

A füledet is kitöröltem, amibe rimánkodtam, hogy ne kínozz, nincs más pasi az életemben, és a keskeny szádat is, amivel néhány sör után mindent megígértél, és aztán semmit nem tartottál be.

A maradék vonásaidat olyan dühösen radíroztam, hogy beszakadt a papír.

A millió, kisebb-nagyobb fekete radírmorzsa beterítette az asztalt, amit te szereltél össze, a padlót, amire te raktad le a járólapot, és a nadrágomat, ami szerinted kiemeli kerek fenekemet. Csak egy üres, szakadt, gyűrött lap maradt belőled. Elmosolyodom a gondolatra, hogy olyan gyűrött, mint a gyulai panzióban a lepedő, amit le is fotóztál, és hónapokig az volt a háttérképed. Másnap a reggelinél a nyugdíjas házaspár szeme felcsillant, mikor kiderült, hogy mi vagyunk a szomszéd szobában. A bácsi megveregette a vállad és sok boldogságot kívánt.

vecteezy set of graphite pencils on drawing of male face 10246314

A tenyerem izzadni kezd, hogy mit tettem, fogok egy ceruzát és kétségbeesetten próbálom újra rajzolni a képet. A szemedet, ami mindig gyönyörűnek látott, a széles válladat, amin minden hónapban sírtam, pontosan huszonnyolc naponként, a vékony ujjaidat, amivel a kezemet szorítottad, mikor orvosról orvosra jártunk. Galléros pólót és kockás nadrágot rajzolok neked, amiket sosem hordtál. Kiszínezem, hogy ne fekete-fehér legyen. Ahogy elkészülök, lefotózom, hogy elküldjem neked. Az utolsó üzenetet meglátva idegesen kimegyek a konyhába, és kukába hajítom az átkozott lapot. „Csináljon neked a bájgúnár gyereket!”

kép | vecteezy.com