MENEKÜLTEK

(Párizs, 2011-12)

A busz megáll. A dupla ablak sápadt.
Bizonytalan a város. Házsorok.
Lekecmereg hat ember. Ácsorog
kicsit, elindul, kong az utca. Ványadt

az este, fénye tompa tárgy. A hangyák
eső előtt a tetthelyen cikáznak pontosan
ekképp; amíg a bokrok kócosan
bólintanak a föld felé s lemarják

az aszfaltról mások nyomát. A patkány
hatalma nem kedvez nekik − riaszt
az évi csillagállás ma is. Afgán

fiúcska áll a sarkon és viaszt
kapar körömmel, ássa vissza ajkán
a dalt, nehogy szülessen itt malaszt.

kép | Nizar Ali Badr