Szvetelszky Zsuzsanna

MEGSZALADÁS

[emberi viszonyok]

MEGSZALADÁS

Régi idők viszonyaihoz elvétve akadunk kódra: nehéz megbecsülni, hogy a zsákfaluban az ipamuram, vagy a mezővárosban az ángyomasszony jelentett-e erősebb kapcsolatot. Mégis rendre hallunk és olvasunk a viszonyok megromlásáról, felszínessé válásáról, távolodásáról, kiüresedéséről, posztindusztrializálódásáról, sőt megszűnéséről. A nászasszony, a vőtárs, a komaság eltűnőben van, holott ezek voltak azok a hídjellegű kapcsolatok, amelyek a szűk rokonságból kiindulva más helybéli közösségek felé, pereputty és pereputty között teremtettek átjárhatóságot és bekapcsolódási lehetőséget.
spanok
Eleinkről a legalapvetőbb hiedelmünk, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak: ám arról keveset tudunk, hogy közben meddig voltak jóban – egyáltalán, mitől voltak boldogok. A pajtás, a bajtárs, az elvtárs és a szaktárs megmagyarázhatatlan, csupán elmesélhető fogalmak a következő generáció számára, hálás is vagyok az értelmező visszakérdezésért: szóval akkor spanok?

Az etológusok akkor beszélnek megszaladásról, ha egy szelekciós hatás annyira megnöveli az adott faj egyedeinek bizonyos sajátosságait, hogy az veszélyeztetheti az egyedet. A napamasszony helyett van többszáz vagy többezer ismerős, számon tartani őket csak digitálisan lehet, ahhoz viszont már a saját fejünk kell, hogy kiókumláljuk: melyik érzi magát vérig sértve, ha nem köszöntjük a névnapján vagy nem szavazunk az utcabáljára. A kapcsolatok halványulásáról szóló érvelés teljes elutasítása nem reális, de az adatok ismeretében el kell fogadnunk: soha ennyi embernek nem volt ennyi kapcsolata, soha ennyi csatornán nem üzent, csevegett, küldött képet és filmet a másiknak. Viszonyaink megszaladtak.  

Rising Damp, flickr.com

Rising Damp, flickr.com

 

  1. Senki senkivel

G., a húszas évei vége felé járó mérnök párkapcsolatra vágyott, erősen. Mivel az ismerősei között senkit nem talált, aki tetszett volna neki, sok kortársához hasonlóan az internetes társkeresőt választotta. A világhálón rá is akadt hamarosan egy rokonszenves lányra, a külvárosban ábrándozva könyvelő P.-re, akivel hosszan levelezett, majd ahogy a szimpátia erősödött, randevúra is sor került. A szerelem ugyan nem lobbant fel, de ők ketten jóban lettek, összejártak, moziba mentek – és támogatták egymást a további párkeresésben.
társaság
P. újabb választottja szintén mail-özön után bukkant fel. A randevún most is megállt a viszony a kezdődő barátságnál, ám folytatódó barátság lett belőle. Közben G. sem tétlenkedett, hozott egy újabb lányt, immár négyesben jártak össze, és két-három év alatt kilenc főre duzzadt a kis társaság. Ma is együtt vannak: közösen nyaralnak, önkénteskednek is, néha tanulnak, tüntetnek vagy főznek. Anélkül, hogy társaságukban, ahová mindenki szerelemvágyból érkezett, bármely két tag közt akár egy csók elcsattant volna.

  1. Követik

Követésnek hívják azt az online műveletet, amelynek lényege, hogy az egyik fél követi a másikat az ehhez lehetőséget adó digitális térben. A virtuális követés mindössze bináris döntés, és egyetlen mozdulat kérdése: aki úgy dönt, hogy követ valakit, egy gomb megnyomásával már hozzá is kezdhet. Akit pedig követnek, annak módjában áll követői közül bárkit letiltani. Többnyire ugyan esze ágában sincs, hiszen a követők száma egyfajta reputációs pontszám is: minél többen követnek valakit, annál izgalmasabb és népszerűbb személyiségnek tűnhet.

Sajátos rangsort rajzolhat ki annak mérése, hogy valaki hány embert követ, s őt hányan követik. Van olyan iránya a kortárs társadalomtudománynak – a kapcsolatháló-elemzés –, ahol e számok elrajzolt képet adnak a közösség által érzékelt viszonyrendszerről. Érdekesebb azonban, hogy mit követ valójában, aki erre adja fejét? Ha figyelmesen tanulmányozzuk a fotókból és felirataikból álló ösvényeket, kitalálhatjuk, hogy nem egyebet, mint a követésre szánt nyomokat: a követett egyed életének gonddal dokumentált, ragyogó, sikeres, boldog pillanatait. Illúziókövetésről beszélhetünk hát, amelynek robbanásszerű növekedésében sokan a depresszió egyik újkeletű magyarázatát látják. A hétköznapok világából egzotikus tájak, dobogók és gasztronómiai különlegességek tömegét lehet követni, számtalan megható, ujjongó, önfeledt pillanat. A képsorok többnyire erős érzelmeket mutatnak, és a tanácstalan követő elkeseredhet saját szürkének vélt hétköznapjaitól. Nem is gondol arra, hogy az érzelmek kimutatását – teatralitását – nem az adott helyzet, sokkal inkább a vélt elvárások szabályozzák. Íííígy mosolygunk aznap, amikor második gyerekünk is átlépi az iskola kapuját! Huszonéves ismerősöm egy héten át „Őszinte Facebook” címen naponta számolt be a kudarcairól és a kellemetlen percekről, órákról is, ám kezdeményezéséből nem lett mozgalom. Érthető. A csillogásra vágyók mint pótlékot fogyasztják a termékként realizálódó nyomvonalat, éppen azért lépve e linearitásában különös színpadra, hogy megfeledkezzenek mindarról, amiért saját világukat fakónak látják. Követő és követett kapcsolata is lineárissá válik, kiterjesztés nélkülivé, az élethelyzetek pontszerűek lesznek, érvényüket pedig azok száma adja, akik „kedvelik”.

Bill Dickinson, flickr.com

Bill Dickinson, flickr.com

Hetedikes voltam, amikor észrevettem, hogy Z., az osztálytársam best of válogatást készít minden kedvenc együttesének dalaiból – tehette, volt hozzá hifi-tornya és walkmanje is. Tucatnyi magnókazetta került így a könyvespolca tetejére, majd gondolt egyet, és a best of-okból is készített válogatást: a legkedvesebb bandák legjobb számait hallgathatta így iskolába menet. Egy szép napon aztán arról számolt be, hogy továbbadta valakinek a legleg-kazettát – mert elrontották a többit, már nem tudta az eredeti lemezeket egyben végighallgatni. Ez jut eszembe, ha nézem az illúziókövetést: a napfényes, csillogó képek elszürkítik az amúgy helyénvaló – és jóleső – reggeli nyújtózkodást, csökkentik az értékét egy kevéssé fotogén, de annál illatosabb, finomabb pitének. Egy jó novellát pedig végképp nem fényképezhetek.

  1. Bot és dívány

Több mint évszázados a híres-hírhedt, még mindig megosztónak tekintett viszony, amely addig ismeretlen volt az emberiség történetében. A megnyugtató, biztató tekintetű terapeuta kényelmes fekvőhellyel vagy fotellel kínálja kliensét, és társaságában olyasmi hangozhat el, amit korábban a legközelebbi barátainak, sőt többnyire magának sem szeretett (tudott, akart) elmondani az ember. Hisz nem is szólt senki, hogy tudattalanja is van, azzal is érdemes foglalkozni.
unják
A jelenség ma a fiatalok körében transzparensebb. Romkocsmák asztalainál gyakrabban kezdődik mondat úgy, hogy „jó, de a pszichológusom szerint…”, mint a szüleik által annak idején látogatott házibulikban. Egyesek tagadják, mégis csinálják, mások inkább hazudják, hogy járnak: annyira unják, hogy a többiek tuszkolják őket.

Vannak páran, akik a botot választják. A virtuális terapeuta – választható megjelenésű, többnyire ápolt és rendezett, de nem kihívó külsejű fiatal nő – fejlett szoftver segítségével reagál a paciens (terapeuta-szakzsargonnal: a „paci”) szavaira, mondataira, monológjára. Kérdéseivel bábáskodik, hogy a másik minél célratörőbben és fókuszáltabban fogalmazhassa meg a témát, amivel az illető felkereste, s a téma őbenne magában rejlő gyökerét, elágazásait. Saját szememmel láttam, hogy történik: a kutatócsoportunkban dolgozó pszichológus mutatta. El is akadt a szavam: a kép még vacak, a hang már megteszi, a kérdések és a tükröző summázatok azonban fölötte vannak a hazai terapeuta-kínálat legalsó rétegének. Vagyis piacképes, használják is, akik nem tudnak ötjegyű összeget fizetni egy negyvenöt perces ülésért, de úgy érzik, ilyesféle beszélgetésre lenne szükségük.

bass_nroll, flickr.com

bass_nroll, flickr.com

  1. Horizontális húsvét

Mindenképpen szabad szemmel látható mértéket ölt az új társas formáció, amelyről családi ünnepek kapcsán hallhatunk. Már évtizedekkel ezelőtt sem számított ritkaságnak a válás, aránya meg napjainkra jócskán megnőtt – a lakosság harmada mindenképpen érintett. Ehhez hozzáadódnak a felbomlott élettársi kapcsolatok: ezek ritkábban kerülnek be a statisztikába. Mindkét esetben előfordul, hogy az elvált pároknak gyerekei vannak, majd újabb párjaik, s e kapcsolódásokból újabb gyerekek születnek – a klasszikus ünnepek száma azonban többé-kevésbé állandó. Osztozni ezeken nem könnyű, s az ünnepet megelőző viták, huzakodások jellegét, mélységét nemcsak a társadalomtudomány, de a kortárs művészet is számtalan formában mutatja be.
helyzet összetett
Újabbnak számít azonban a csoportosulás, ahol a volt párok s újabb párjaik, újabb gyermekeik együtt ünnepelnek karácsonykor, húsvétkor, nevesebb születésnapokon. Nem a mára sokaknak ismerősen hangzó patchwork-családról van szó: ez a kifejezés elsősorban a gyerekek szemszögéből írja le a válások után létrejövő újabb kapcsolatokat, a mostoha-unokatestvérek és -nagyszülők megjelenésével kiegészülő viszonyrendszert. A helyzet persze összetett, hiszen van, aki pár nélkül érkezik, s van, aki több régi párját is üdvözölheti, a legújabb mellől. A horizontális ünnepen a felnőttek szülői minőségben vannak jelen, ex-mivoltukat íratlan szabályok takarják. A vendéglátó szervezi, ki hozzon hideg sültet, ki inkább aprósüteményt, az inni- és egyéb hozzávalók is leosztottak. A terülj-asztalkám és az ajándékok bőségesen biztosítanak beszédtémát egész estére, a gyerekek úgyis legóznak vagy alkalmazásokat töltenek le, a felnőttek a beszélgetésekben váratlan adódó üresjáratokat sietve és előzékenyen lazítják fel a globális válságok vagy a jércetekercs-töltelék megvitatásával. Hogy ki kivel mennyire van jóban, tán ők maguk sem merik tudni – legfeljebb a gyerekek, akik miatt az egész létrejött, s akiknek csalhatatlan érzékelőit nehéz megvezetni.

  1. A mentor-család

Ám a gyerekek találékonyak: alkotnak maguknak családot ott, ahol nem is gondolnánk. Az angolszász felsőoktatásban elterjedt gyakorlat, hogy a kollégiumba újonnan érkező diáknak idősebb hallgatók fogják pártját – ahogy beiratkozik, mellérendelnek egy college-apukát és egy college-anyukát. Ezek a másodévesek navigálják az első hetekben, felgyorsítják a beilleszkedést, segítenek a tutori rendszer megismerésében. Házastársat is kap a diák az alma materben: ha fiú, felesége lesz, ha lány, akkor férje. S mivel a képzés első időszaka jobbára hároméves, az ifjú ember még elsőévesként megismerkedik a nála két évvel idősebb college-nagyival, college-tatával is. Az első napokban rögtön komplett háromgenerációs modellbe kerül, és a kollégium keretei között a család-játék navigál. A formáció megsokszorozza az alumni-hatást, a végzettek évek múlva is számon tartják egyetem-családi kötelékeiket. A játékos pártfogás tudástranszfer-értékét bizonyára számos oktatáspolitikai tanulmány elemzi. Most azonban legyen elég csupán arra figyelnünk, mennyire demokratikus az elv: bárkinek lehet családja, mintegy a rendszer alapjuttatásaként.

Greg Williams, flickr.com

Greg Williams, flickr.com

A németeknél egy szinttel feljebb kerülnek családba a tudásra szomjazók: a disszertáció témavezetőjét hívják Doktorvater-nek. Mindig lenyűgözött a titulus, anno doktorandaként éreztem is a szülői viszony számtalan hatásának érvényesülését.

Itt már szükség van arra, hogy világosan megkülönböztessünk viszonyt és kapcsolatot. Az emberi viszony mindig viszonyulás, hozzáállás, a kapcsolat viszont alapvetően kölcsönhatás, az előbbinél magasabbrendű jelenség.
semleges viszonyjelölők
De az emberi viszonyok a társadalmi és a technológiai változások hatására is relativizálódnak. Tulajdonságaik mérésére és leírására egyre több kutatócsoport, sőt cég vállalkozik, ám az emberi viszonyoknak csak a statisztikai jellegét mutathatják be. A „kedvesem” nem ugyanazt jelenti ma Costa Ricában és Ukrajnában – és nem ugyanazt Belgiumban, mint ugyanott háromszáz évvel ezelőtt. Az éghajlat-kutatóknak lehet ilyen nehéz a feladatuk, hiszen nagyszámú változó mellett kell többé-kevésbé helytálló modelleket alkotniuk. Megjelennek a hétköznapi beszédben is a semleges viszonyjelölők: szeretettel várjuk Önt partnerével együtt! Az óvatos, mára állandósult szófordulatok: kapcsolatunk bonyolult, amúgy dolgozunk is rajta.

És az új viszonyulások is hatnak az egyénre, a csoportra, a társadalomra. Alakítják embermivoltunk alapját, a társasságot.

felső kép | Wayne S. Grazio, flickr.com