megriadni
in memoriam B. I.
azt mondta
mióta pár éve ráeszmélt
az elmúlás tényére
sokszor semmibe révedő tekintettel
próbál értelmet verni a pillanatba
erre ő azt mondta
hosszú őszülő szakállán végigfuttatva
dohányfüstös ujjait hogy mindezt már
gyerekkora óta tudja és viseli
senkinek sem könnyű ez fiú
látod a buszmegállóba költöző ködöt?
a hajnali órákban kopott közöny
rángatja az utcalámpák piszkos fényét
újabb éjjel nehezedett ránk most
kifújjuk szánkon
a megfáradt álmokat
s akár rozsdás zsanérra fűzött
ablakot feszegeti a hátakat
néhány megfejtésre váró miegymás és izé
ezt leszámítva minden ugyanaz marad
polcon felejtett mesekönyvek összefirkált lapjai
huszonöt évnyi porcelánba csorgatott porszem
élet-ereklyék egy-egy kimerevített képen
látod
összekarcsúsodik egy négyzetméteren az egész élet